A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1939

Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszáí Erasmus Adagia-jához

121

Sallustius Jugurta-ját mindössze egy alkalommal idézi: »Opportunitas non solum malos séd etiam moderatos et modestos spe prédáé transversos ágit et pervertit et perversos tacit et ex bonis malos.« (p. 176.)

Aristophanes vígjátékai a könyvnyomtatás korában nagy érdeklődést keltettek. és több nyomda versengett azok kiadásáért. Pelei valószínűleg már egy nyomtatott példányt ismer Aristophanes vígjátékaiból és két alkalommal hosz- szabb idézetet közöl belőle, (nn. p. 1., p. 236.)

Ausonius »Epigrammatum liber«-je Velencében 1472-ben jelent meg először. Pelei Seneca és Valerius Maximus mellett Ausoniusnak is idézi egy »Gratia quae tarda est ingrata est« kezdetű szólamát, (p. 92.)

Marcus Portius Catot erkölcsi tanításai miatt kódexeink is sűrűn emlegetik és idézik.137.) Számos ősnyomtatvány kiadása van : az »Etica« és különösen a »Disticha moralia«, amelyet Erasmus egyéb iskolai auktorokkal együtt kommentárokkal ellátva 1514-ben Londonban adott ki. Pelei több alkalommal idézi, (pp. 92., 152., 211., 220., 250.)

Diogenes Laertiust valószínűleg más szerzőkből vett idézetekből ismeri, tekintettel arra, hogy műve csak későn jelent meg nyomtatásban. Diogenes Laertiust is erkölcsi mondások illusztrálására használja fel (nn. p. 2., 14., p. 89.).

Didymust a Kr. e. I. században élt neves görög grammatikust és Origenest Erasmus magyarázataihoz kapcsolódva egy alkalommal idézi: »Didymus gram- maticus et Origines adamantini. (p. 79.)

Ismerte természetesen Donatust is, akinek grammatikáját nálunk mindenütt használták,138) bár csak egy alkalommal említi, (nn. p. 7.)

Enniusnak a leghíresebb őskori római költőnek ismeretére vall, hogy Pelei két alkalommal egészíti ki Enniusból vett citátumával Erasmus magyarázatait: »Praeclare dixit Ennius quem metuant oderunt quem quisque odit periisse expelit. Hozzáteszi, hogy erről a kérdésről Cicero »De Officiis-ében bővebben beszél (p. 135.). (Másik Ennius citátuma p. 223.).

Lucius Florus történetírónak már Pelei korában is igen sok kiadása volt. Pelei négy alkalommal használja fel Florust Erasmus magyarázatainak kiegészítésére. (pp. 22., 99., 212., 215.)

Aulus Gellius Krisztus utáni II. századbeli római író »Noctium Atticaruin libri XX.« művében feljegyzett mindent, amiről csak az akkori irodalomban szó volt és fontossága abban rejlik, hogy sok régi íróról csak az ő feljegyzéseiből tudunk. Guarino tanítványai sokat foglalkozva lexikográfiái tanulmányokkal, felhasználták Gellius munkáját is. Gellius különben is egyike volt a humanisták által legtöbbet forgatott szerzőknek.139) Művét Rómában már 1469-ben adták ki. Pelei is nagyon sűrűn használja a Noctes Atticae-t. (nn. p. 6., pp. 23., 33., 37., 4L, 43., 49., 76.,

89., 91., 98., 108., 111., 144., 164., 165., 197., 203., 245.)

Catullusra Pelei mindössze egyszer hivatkozik, (p. 131.)

Homeros ismeretét nálunk főként Janus Pannonius terjesztette el azáltal, hogy lefordította az Ilias egy részét. Janus többször emlegeti Homerost, mint »summus poeta«-t. Nagyszombati Márton bencés apát Mátyás király tetteit Homeros lantjára méltónak ítélte.140) Peleinél is többször találkozunk Homeros idézetekkel. (nn. p. 2., pp. 12., 110., 164., 250.).

Egy-egy alkalommal találunk utalást Democritusra és Heraclitusra is (nn. p. 14., 3.)

Cicero népszerűségével a humanista irodalomban talán csak Horatius vetekedhetett. Művei Mátyás király könyvtárában is megvoltak, Taurinus pedig Stauromachiájában Horatiusból egész sorokat vett át. Horatius korai elterjedésé-