A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Németh Endre: A tizedes osztályozás fejlődése
163 königsbergi könyvtári igazgató elfogult véleménye a »Dezimalinfektion«-ról: »Werft das Ungeheuer in die Wolfsschlucht« (lásd : K. Diesch : Katalogprobleme und Dezimalklassifikation, Leipzig 1929. p. 52.) Ezzel szemben áll Sigismund Runge lesújtó megállapítása a német könyvtárakban általában uralkodó avult szakrendszerekről : »über den beklagenswerten und nicht zu verantwortenden Zustand unserer Sachkataloge«. (Beiträge zur Sachkatalogisierung, 1937. p. 12.) Az egyoldalú kritika nyomán (Delisle, Focke, Milkau stb.) lesújtó könyvtárosi közvélemény alakult ki a DK-val szemben, melynek eredménye bizonyos elzárkózás lett. Ennek az elzárkózásnak sajnálatos következménye volt, hogy az elméletileg helyesen felépített egykorú európai rendszerek híjával maradtak a Dewey nyújtotta gyakorlati előnyöknek (lásd pl. Otto Hartwig hallei könyvtáros 1888-ban kiadott szisztémájának komplikált jelzéseit, valamint az analitikus mutató teljes hiányát). A tizedes osztályozást Európában két lelkes belga honosította meg. Henri Lafontaine egyetemi jogtanár, aki 1913-ban megkapta a Nobel-békedíjat és Paul Ötlet ügyvéd. Munkásságuk eredményeképen 1895-ben Brüsszelben létrejött a Nemzetközi Bibliográfiai Intézet (Institut International de Bibliographie). Az intézet célja az volt, hogy »a szellemi téren alkotók között a gondolat kicserélését megkönnyítse«. Hatalmas központi katalógust tervezett és ezért szüksége volt megfelelő szakrendszer bevezetésére. Lafontaine és Ötlet két évig tanulmányozták a meglévő rendszereket, elsősorban természetesen az európaiakat, végül mégis az amerikai tizedes osztályozást találták a legmegfelelőbbnek. Tanulmányuk alaposságát bizonyítja, hogy Dewey-rendszerét nem változatlanul, hanem célszerű módosításokkal vették át. A Dewey-rendszer mellett való döntést a következőképen indokolják meg : 1. A DK általánosan ismert és független a nyelvtől, 2. megjelölése az igazi nemzetközi nyelv, mivel kizárólag az arab számot használja, mely a civilizált világban mindenütt ismeretes, 3. a tizedes elv módot nyújt korlátlan fejlesztésre. Az intézet elsőízben 1898-ban ismertette a rendszert francia és német nyelven (Manuel de la Classification Décimale). A tizedes osztályozás részletes átültetése szakemberek bevonásával történt. Először több részletkérdés jelent meg önállóan, majd 1905-ben az első teljes francia nyelvű kiadás (Manuel du Répertoire Biblio- graphique Universel), ez 46.000 fogalmat rendszerez. A második kiadásban, amely 1927—29-ben jelent meg, már 63.000 címszó szerepel, míg a most részletekben megjelenő harmadik német nyelvű kiadás 70.000 fogalom csoportosítását ígéri. Az emberi ismeretek hatalmas méretű rendszerbe foglalása ez, amelynek kétségkívül hasznát veszi minden osztályozási törekvés. A brüsszeli osztályozás a tudományok felosztásában követi Dewey-rendszerét. Az egyes osztályokat azonban sokkal részletesebben építi ki. Míg a Dewey-rendszer az általános és a népkönyvtárak céljait szolgálja, a brüsszeli DK a szakkönyvtárak és a bibliográfia igényeinek felel meg. Általában azt mondhatjuk, hogy a brüsszeli osztályozás Dewey rendszerének aprólékos kidolgozása. Egyeztető törekvések. A brüsszeli intézet a tizedes osztályozást az európai viszonyoknak megfelelő módosításokkal honosította meg. Eltéréseket a brüsszeli osztályozás által bevezetett közös alosztások rendszere okozott. Ezáltal több szakszám is megváltozott. Ezenkívül egyes tudományágak részletkérdéseinek szakszámait a brüsszeli rendszer hamarább dolgozta ki, viszont Dewey ezeket később az amerikai szisztéma továbbfejlesztésénél nem vette kellőképen figyelembe. Az európai rendszer az újabb időben mindinkább igyekszik az eltéréseket kiküszöbölni; viszont az új amerikai kiadás 11*
