A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1938
Németh Endre: A tizedes osztályozás fejlődése
164 az alosztások területén mutat lényeges közeledést. Több alosztást átvesz és a használók tetszésére bízza az európai DK alosztási rendszerének bevezetését. (Lásd Dewey: Decimal Classification, 13. kiad. p. 40—43 és 1628—1629.) Az amerikai és az európai DK egyeztetése az 1924. évi genovai megállapodás óta serényen folyik. Állapotáról legújabban az Egyetemes Osztályozási Bizottság 1937. évi jelentése számol be (I. I. D. Communicationes, 1937, fasc, 4.). Godfrey Dewey, az amerikai tizedes osztályozás jelenlegi irányítója, bejelentette, hogy mindkét DK-bizottság az összehangolás mielőbbi megvalósításán fáradozik. A harmadik európai kiadásban a lélektan, a munkáskérdés, a politikai tudományok, az ifjúsági szociális kérdés és a növényi élettan terén az egyeztetés már megtörtént. Ezenkívül számos helyen megszüntették a kisebb ellentmondásokat. Figyelembe kell vennünk, hogy Amerikában a tizedes beosztás egyben a könyv helyszáma is, ezért ott minden változtatás rendkívül kényes. Minden átdolgozás egyben a könyvek raktári átcsoportosítását is maga után vonja. Régebben egyebütt is ez volt a helyzet, mióta azonban Georg Leyh rámutatott arra, hogy a szisztematikus katalógusnak nem kell szükségképen helyrajzi katalógusnak is lennie, a szakrendszer korszerű revíziójának sokkal tágabb lehetősége nyílik. Közös alosztások. 4 Valamennyi szakrendszerben szükségképen előfordulnak olyan elemek, szempontok, amelyek a legtöbb tárgynál ismétlődnek. A régi rendszerezőknek ezeket a visszatérő elemeket minden egyes tárgynál külön osztály alakításával kellett kifejezniük. Ez az eljárás súlyos tehertételt jelentett és túlságosan vaskosra duzzasztotta a szaksémát. A visszatérő elemeket S. Runge nyomán (Die Vereinheitlichung der Allgemeingruppen im systematischen Katalog, ZfB. 1934.) nagyjából két csoportba foglalhatjuk, úgymint: 1. formai elemek szerint (bibliográfiák, biográfiák, történet, források, folyóiratok, gyűjteményes munkák, rendszeres leírások, monográfiák, stb.) 2. helyi kapcsolatok szerint (földrajzi vonatkozások). A mai felfogás szerint Deweynek talán az a legnagyobb érdeme, hogy rájött a közös elemek és az általános szempontok megoldásának módjára. A tizedes osztályozás elsőízben elemezi és választja ki a közös csoportokat és ezeket azonos eljárással alkalmazza az egyes tárgykörökben. Dewey a közös csoportokat (common divisions) számokkal fejezi ki és azokat folytatólag a főbeosztáshoz írja. Nehogy zavar forduljon elő, külön táblázatot készített azokról az osztályokról, amelyekben a közös számok használhatók. Deweynél a közös csoportok alkalmazása még nem egységes és viszonyuk a főbeosztáshoz több helyen bizonytalan. Gyökeresen megváltozott a helyzet a brüsszeli osztályozás fellépésével. A brüsszeli DK külsőleg is elválasztja a főszaktól, lényegesen kibővíti és szaporítja a közös elemeket; a használatot és a sorrendet egységesen szabályozza; szóval külön mellékrendszert létesít. Ez a mellékszisztéma a »közös alosztások« (subdivisions communes) rendszere. Az elválasztás különböző jelek segítségével történik, ú. m. zárójel, kettőspont, egyenlőségi jel, stb. Ha a brüsszeli alosztásokat a Dewey-féle közös csoportokkal összehasonlítjuk az alábbi képet nyerjük. 1. Formai alosztások. A szempont az, hogy a tárggyal milyen formában foglalkozik a mű. Nullával kezdődő szám jelzi a formai elosztást. Rendszerük nagyjából megegyezik a főbeosztás azonos jelzésű csoportjaival. (01 elmélet, 02 kézikönyvek, 03 lexikonok, 04 értekezések, 05 folyóiratok, 06 társulatok, 07
