A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1937

Kempelen Farkas két ismeretlen kéziratkotetea Fővárosi Könyvtárban

129

Vagy ilyen a Locella kereskedelmi tanácsoshoz írt verse, melyben Schön- brunnba hívja barátját, aki ásványvízkúrára volt utalva. A vershez fűzött jegyzetből megtudjuk, hogy Kempelen az 1772-ik év egész nyarát Schönbrunnban töltötte. Ekkor keletkezett a híres szökőkút. Súlyos hivatali elfoglaltságok mellett nem sikerülhet a kúra, inti barátját:

»Komm Freund ! Komm zu uns in Garten,

Wo wir deiner sehnlich warten.«

»Hier kannst du dein Wasser sauffen,

Und dabey dich müde lauffen.

Dann magst du Tokay er trinken.«

»Komm ich werde gleich auf morgen Wasser, Wein und Kuss besorgen.«

Hasonló a Windischhez írt levele, akit tréfás átokkal sújt, mert az nem akar neki írni.

»Kein Mädchen sey dir holde,

Kein Kuss sey dir beschieden Und dann trink ewig Wasser Nein ! Wein sollst du nur trinken.«

A megfejtést Kempelen jegyzetében adja, mely szerint Windisch sohasem ivott bort.

A rokokónak ezt a játékos, pajzán, gunyoros szellemét látjuk megnyilvánulni II. József utazásaira írott meséjében, melyben oroszlánhoz hasonlítja a császárt, aki csak azért utazik, hogy a többi állat megbámulja.

»Die Reise hat er nicht für sich gethan,

Er wollte andern Thieren,

Die niemals einen Löwen sahn,

Nur einen Löwen zeigen.«

Frappáns ötlet a »Választottjához« írt verse, melyben hosszú strófákoh keresztül dicsőíti annak hasonlíthatatlan szépségét és értékeit, míg a végén az olvasó meglepetésére kiderül, hogy csak egy pipáról van szó.

»Mag sie doch verschmähet seyn Sie bleibt dennoch immer mein,

Meine Tabackspfeiffe.«

Kempelen »szerelmi költeményei« nem valóságos személyes élmények szülöttei, hanem mitológiai képekkel feldíszített allegóriák. A német gáláns költészet játszi- sága érezhető ezeken a könnyen gördülő elegáns sorokon. Mintha csak Csokonai rokokó dalait hallanók német fordításban. Az egyiket, a »Der losgelassene Amor«-t Kempelen meg is zenésítette : sajátkezű hangjegyei a vers utolsó strófája után következnek a kötetben. Hasonló a »Beruhigung« és az »An das Fräulein B. M.« című, mely utóbbi a kor ízlésének megfelelően díszlete a hold.

»Siehst du dann o golden Mond Lieb’ in ihren Blicken,

0 so siehst du mich belohnt Seelig — voll Entzücken.«

9