A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Drescher Pál : Mit olvas a Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókjainak közönsége?
36 kellett osztályozni és rendezni. Ez összesen 50.000 adat feldolgozását jelentette. A cédulaanyag egységes összerendezésében a könyvtár központjában működő dr. Kalmár Gyula ideiglenes hivatalnok volt segítségemre. Mind neki, mind a gyűjtés munkáját végző fiókkönyvtárvezetőknek ezúton mondok köszönetét önzetlen fáradozásukért. * A Fővárosi Könyvtár közművelődési fiókkönyvtárai s ilyen népkönyvtár jellegű intézetek általában kétféle könyvanyag forgalomba hozásával, terjesztésével foglalkoznak. Népszerűbben írt tudományos könyvekkel és szépirodalommal. A dolog természeténél fogva a világ minden népkönyvtárában a szépirodalom olvasása van túlsúlyban. A szépirodalom olvasásának fontosságát és hasznát a művelődés ( a műveltség) szempontjából nem is vonja kétségbe senki. Ha a közü- letek vezetőségének nem volna meg a jó hite abban, hogy a műveltség szintjének emeléséhez a jó könyv és épen a jó szépirodalmi könyv nagyban hozzájárul, bizonnyal nem áldozna annyit népkönyvtárak fönntartására. E világszerte elismert tény alig szorul magyarázatra. A nagyvárosi népművelés tengelyéül kétségkívül az irodalmi műveltséget kell tekintenünk. S kiváltképp ma. A »válság emberének«, épen az emberségében megingott embernek, inkább van szüksége a szépirodalom besugárzására, mint bármely elődjének. A technizált embernek ellensúlya csak a lelkére ébresztett, a szellemi síkokra visszavezetett, a gondolat magasságába fölemelt ember lehet. A tömegembert, a szociális parányi, a maga külön emberi mivoltának, egyéniségének fölismerésére bírni, neki az egyetlenség vigaszát megadni, a legszebb lélektani föladat. Ezt a művet Istenével szemben, végtelen és örök jótékonysággal, a vallás teljesíti be. A földi életben, önmagával szemben ennek útja a művelődéssel megnyíló eszmélkedés s a fölfeslő gondolkozás. A könyvvel való magányosság — az olvasás — már az első lépés errefelé. A könyv gondolatokat ver fel. Ezek ugyan kezdetben még csak visszahangzó gondolatok. A bontakozó ember első bizonytalan rezgelődései. Ennél az emberkezdésnél segítőtársként állni ott, a népművelő, a népnevelő legszebb feladata. Az anyagi lét mai keservesen nehéz küzdelmeiben őrlődő ember elhanyagolt lelkének gondozása, az örök értékek föltárása, kibontogatása a homályból, szinte a küldetésszerűség hitét keltheti benne hivatása iránt. Nem kétséges, hogy a ma emberében, éppen mert élete annyira az anyag bilincseiben vergődik, óriási lelki szomjúság ég. Visszahatás ez. A roppant hiányérzés következése. A moziban és a gyöngébb literatúrában fölhalmozott »kiccsnek« tömegsikere jórészt ebben leli magyarázatát. Igaz, hogy lőrével, — de mégis szomjat olt! A tömeget, a művelődésre szomjazó embert, csak arra való, avatott vezetőre volna szabad bízni. A közművelés nem játékszer és főként nem — üzlet. Ezért való a köz kezébe. Az alacsonyrendű, mégoly mennyiségben élvezve sem műveltség. A műveltség magasság. S hogy valóban az legyen, azt csak a közület biztosíthatja a maga megközelíthetetlen erkölcsi felsőbbségével. A népkönyvtári eszmének az a meggyőződés a szülője, — s minden túlnyomóan szépirodalmat olvastató népkönyvtár is e meggyőződésen épül — hogy a szépirodalom a gondolkozás kapuja. De ez csak a valódi irodalomra áll. Az álirodalom s egytestvére a mozi, jogosulatlan, képtelen vágyakat ver föl, az élet csillogó felületeinek untalan mutogatásával hamis képzeteket kelt, teljesen torz értékelésre nevel és heves, egészségtelen és gátakat nem ismerő kívánságokat ébreszt.
