A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1934
Koch Lajos : Matlekovits Sándorné-Szuk Róza naplója (A Fővárosi Könyvtár Bq 927/38. sz. kézirata)
104 házaspár az 1870-es évektől úgyszólván napjainkig folytatott, sok érdekes zenei esemény színhelye volt s oly kitűnő naplóíró számára, mint amilyen Szűk Róza volt, bizonyára számos megörökítésre méltó témát nyújtott volna. Az évek folyamán Róza felserdült, a kisleányból bájos hamvasszőke hajú, kékszemű, fehérbőrű, pirosarcú és karcsú termetű hajadon lesz. Egész megjelenésében rendkívül hasonlít Erzsébet királynéra, ezt mindnyájan megjegyzik, akiknek társaságában megfordul. Megjegyzi ezt Hans Gasser szobrászművész is, ki Erzsébet királynét is, Szűk Rózát is megmintázta. Észreveszik ezt Róza hangversenyén a bécsi Burgban, midőn az udvar előtt játszik. A hangverseny szünetében a cercle alatt Ferenc József király megáll néhány lépésnyire előtte és hosszasan szemléli felesége szép mását. Randhartinger udvari karmester meg is jegyzi a művészszobában tréfásan, hogy nem lenne csoda, ha a császár tévedésbe esne. Fontosabbak azonban külsejénél kitűnő lelki tulajdonságai. A szerény, okos, józan gondolkodású leány olyan lelki tulajdonságokkal rendelkezett, hogy azokkal rögtön kedvencévé lett minden társaságnak, amelyben megjelent. Egyéniségének bája, elragadó kedvessége, szeretetreméltósága lebilincselő volt. A leányka kitűnő nevelésben részesült, szülei mindenre megtaníttatták, amire az 1850-es években pesti leány számára mód és alkalom kínálkozott : Pröbstl Mária Kristóf-téri magániskoláját végezte, ahová a belváros legjobb családainak leányai jártak, franciául beszél, magyarul magánszorgalomból tanul meg (Pest akkor még német város), szépen kézimunkázik s a gordonkán kívül jól zongorázik. Szellemessége, okos beszéde, talpraesett megjegyzései mindenkit elbűvölnek, minden társaságban feltalálja magát s öreget és fiatalt, férfit és nőt egyaránt meghódít. De sokkal szerényebb leányka, semhogy tudatával bírna hódító jelenségének s midőn a férfiak hízelegnek neki, bókokat mondanak, szépségét dicsérik, nem hisz nekik, még későbbi udvarlójának (utóbb férjének), Matlekovits Sándornak sem. Komolyságára nézve jellemző az a megjegyzése, hogy neki bizony a sok udvarlás és ünneplés, melyben a hangversenyeken és estélyeken része van, terhes s szívesebben élne visszavonult életet. Táncolni sem szeret ; ha néha meg kell jelennie egy-egy bálon, bevallja, hogy ez untatja. Az évek folyamán az ünnepelt művésznőt és szép leányt sokan kérik feleségül. Számos előkelő és gazdag férfihez mehetett volna feleségül. Belgrádi hangversenye alatt az előkelő családból származó Lauberau Felix, a belgrádi porosz követség tisztviselője, valamint Petronovics miniszter kérik meg kezét, Pesten Sauer professzor fia, Géza, földbirtokos, Szekszárdon dr. Gőzsy ügyvéd és földbirtokos, Párisban Lachaud, a híres védőügyvéd fia, ki zongorakísérője, udvarolnak neki komoly szándékkal. Ő azonban kitart becsülettel Matlekovits Sándor mellett, ki bár szegény és még állástalan, olyan lelkitulajdonságokkal rendelkezik, melyeket csodálni és szeretni tud. »Senki más nem lehet a férjem — írja — mint Matlekovits Sándor, legyen még olyan gazdag kérő ; nem a gazdagságtól függ a megelégedettség és boldogság, a jószív, nemes lélek, műveltség az és csakis az, ami egy leányt boldoggá tehet s ezek a tulajdonságok bensőséges szeretettel egyesülnek Matlekovitsban.« Látni fogjuk később, hogy számításaiban nem csalódott. Most pedig szólaljon meg maga a naplóíró s mondja el, hogy mit látott és tapasztalt rövid, de sikerekben és csalódásokban oly gazdag művészi pályáján. 1858. március 7. Szűk Róza életének legfontosabb napja, mert ekkor kezdődik a még nem egészen tizennégy éves leányka művészi pályája. E napon tartja a pesti »Europa« szálló termében első hangversenyét, melyen nagy sikert arat. A lapok a legjobb kritikákat hozzák s a lányka számára nyitva áll az út a nagyvilágba. A kedvező sikert fel is használja s március 18-án elindul szülei kíséretében délmagyarországi hangverseny turnéjára. Első állomása Szeged, hol 21-én van a
