A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
65 a legközvetlenebbül érdekelnek. A Magyar táncok összeállítására kétségkívül Reményivel való barátsága adta meg Brahmsnak az ösztönzést, bár bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Brahms már Reményivel való barátsága előtt is tanulmányozta a cigányzenét, illetve a cigányzene közvetítésével a magyar zenét. Hamburgban több cigánybanda működött, melyeket Brahms gyakran hallgatott s az általuk előadott magyar dalok és csárdások egy részét lejegyezte magának. Ezeket a cigány- zenekarokat Hamburgban igen kedvelték. Abból az érdeklődésből, mely a menekült s az amerikai áthajózásra váró magyar forradalmárokkal szemben megnyilatkozott, nekik is jutott. A magyar emigránsok 1849 november 10-én hangversenyt rendeztek a hamburgi Thália színházban, melyen Reményi is fellépett. Többek között magyar népdalokat is adott elő, melyek a műsoron úgy voltak feltüntetve,'hogy »összeállítva« (gesetzt) Reményitől. A véletlen műve volt, hogy Brahms ugyanezt a kifejezést használta húsz évvel később, midőn 1869-ben első két füzet Magyar tánca megjelent. Ez a kitétel Brahmsnak igen kellemetlen plágiumvádat szerzett, mint azt alább látni fogjuk. Reményinek a hamburgiaknál igen nagy sikerei voltak kedvelt magyar nótáival. Minden esetre jobban és szebben tudta előadni az, aki Böhm József tanítványa volt a bécsi konzervatóriumban, mint a Hamburgban időző cigánybandák. Természetesen Brahms is hallotta őt játszani s Brahmsnak, kinek lelkében ott szunnyadt a népies muzsika iránt való fogékonyság, hamar megfogta szívét, lelkét a magyar dal sajátossága. Brahms és Reményi barátságát már ismertettük s így tudjuk, hogy együttes vándorlásuk alatt is sok magyar népdallal ismertette meg őt Reményi. Brahms eddigi műveinek tárgyalásából láttuk, hogy mily gyakran szerepeltet műveiben magyaros témát. Egészen kézenfekvő, szinte magától értetődő volt, hogy magyar népdalokat és csárdásokat fog feldolgozni, persze a legművészibb formában, az a zeneszerző, aki idegen létére fiatalon ennyit foglalkozott a magyar zenével. 1869-ben jelent meg az első két füzet Magyar táncok, mely Brahmsnak legnagyobb sikerét hozta meg és nevét ismertté tette az egész művelt világon. A legteljesebb anyagi és erkölcsi sikert jelentették Brahms számára a Magyar táncok, melyeknek történetéhez az is hozzá tartozik, hogy nemcsak dallamaik születtek magyar földön, hanem Brahms átiratait is Pesten akarta megjelentetni. Brahms ugyanis 1867 április 22-én és 26-án Pesten hangversenyezett s felajánlotta a készülő Magyar táncokat Dunkl Jánosnak, a Rózsavölgyi cég akkori főnökének, kiadásra. Dunkl habozott s nem mert vállalkozni az akkori politikai viszonyok között, hogy magyar táncokat német szerző átiratában megjelentessen, bár Brahmsot első bemutatkozásánál a magyar közönség szívesen fogadta. Brahms első hangversenyén ráadásul előadta a Magyar táncok nyolcadik számát, Frank Ignác Lujza-csárdására készített átiratát, a közönség azonban nem fogadta szívesen ; úgylátszik meglepte az, hogy egy kedvelt csárdását nem a megszokott modorban, hanem mint komoly zeneművet hallotta előadni. Ábrányi így ír a Zenészeti lapokban erről a műről (1867 p. 465—469): »Brahmst a nagyszámú műérző közönség többször zajosan kitapsolta, ki ráadásul még a Lujza-csárdás felett rögtönzött, zseniális ugyan, de inkább szerettük volna, ha más magyar témára pazarolja szellemszikráit.« A darabnak nem volt sikere, Dunkl pillanatnyilag igazolva látta habozását s igy a »Magyar táncok« 1869-ben a berlini Simrock cégnél jelentek meg s a cég legkelendőbb kiadványa lett. Se szeri, se száma nem volt az átiratoknak, minden elképzelhető formában jelentek meg (zongorára kétkézre, hegedű-zongorára (Joachim által) zenekarra hangszerelve stb.) s a kiadó vagyont szerzett belőlük. Azokat a dallamokat, melyeket Brahms a Magyar táncokban feldolgozott, szerte az országban, de külföldön is játszották a cigánybandák. Közkincsei voltak a nemzetnek. Ismerte őket mindenki, szerzőjüket nem ismerték s így akinek jó 5
