A Fővárosi Könyvtár évkönyve 1932
Koch Lajos: Brahms Magyarországon
62 Invenciója nem elég nagy ahhoz, hogy egy nagyobbarányú szerkezetet elbírjon, így kisebb témákat rak össze mozaikszerűen s ezeket (Herzfeld Viktor megállapítása szerint) varratokkal összeilleszti. Ez a témaösszeillesztés okozza azt, hogy a laikus hallgató Brahms zenéjében gyakran zökkenést érez. De ha volt is Beethoven zenéje hatással Brahmsra, valójában ez a zene teljesen elüt Beethovenétől. A témáknak az a nagyszerű plaszticitása, mely Beethoven zenéjét oly fönségessé teszi, Brahmsnál nincsen meg. Brahms túlzott jelentőséget tulajdonít a középső szólamoknak s ezáltal a téma nem domborodik ki oly tisztán, mint Beethovennél. Beethoven zenéjében az érzelem fejlődését adja (gondoljunk csak arra, hogy a Missa solemnis- ben mily gyönyörűen mutatja be, miképen küzdi fel magát a lélek a hitetlenségből a hitbe), Brahms azáltal, hogy tématöredékekkel játszik, az érzelmet izekre szaggatja szét. Ezért van az, hogy Brahms szimfóniái közelebb állanak Haydn szimfóniáihoz, mint Beethovenhez. Beethoven szimfóniáinak egyes tételei olyan viszonyban állanak egymáshoz, mint a dráma fölvonásai ; az egész szimfónia egységes egészet alkot. Brahmsnál minden tétel önálló, akár Haydnnál. Ha egy Brahms- szimfóniából kiveszünk egy tételt s egy másikba tesszük, az ott ép oly jól fog hatni, mint eredeti helyén. Ez azért van, mert Brahms nem állandóan az egész egységgel dolgozik, hanem tématöredékekkel, miáltal minden tétel különálló, önálló egésszé válik. Szimfóniáiban épen ezért mindig a belső két tétel az erősebb, hatásosabb rész. A lassú tétel kantilénáját, a scherzo egy-egy szellemes helyzetének kihasználását mesterien tudja a maga számára gyümölcsöztetni : itt a tartalom és forma fedik egymást. Nem így áll ez a két szélső tételben. Itt a forma hosszabb, mint a gondolat, tehát szüksége van arra, hogy a gondolatot bővítse. A gondolat hiányossága miatt a tartalmat mesterségesen kell gazdagítania, hogy a formát kitöltse. Minthogy a forma és tartalom nem födik egymást, zenéje nehezen válik érthetővé s ezért nem bírjuk tanulmányozás nélkül, első hallásra élvezni. Természetesen a feldolgozás a legművészibb s a gondolatnak sokszoros variálása adja meg Brahms zenéjének egyéni ízét. Zenei kifejezésmódja újszerű, a reflexió ilyen nyelvén a zenében eddig még nem beszéltek. Bizonyos harmóniai fordulatokhoz gyakran visszatér s ez adja meg azt a színt, amely által Brahms muzsikáját az első taktusra felismerjük. Brahms csak lassan tört utat magának és zenéjének. Az első feltűnés után Brahms csaknem feledésbe merült. Szerénysége tiltott minden feltűnést, szándékosan került minden reklámot. Megtörtént, hogy évekig hallgatott s ha egy-egy műve megjelent, sorsára bízta. A Schumann által ígért elhivatottságot érezte magában, tudta, hogy győzni fog és győzött. Csendben és lassan nőtt tisztelőinek száma. Brahms külsejében zord, jelleme mogorva volt, gyakran kelleténél gorombább, de bensejében a legnemesebb szív rejtőzött, amely csak meghitt barátai számára nyílt meg. S ez nyilatkozik meg zenéjében is. Brahms zenéje nem mozog a felszínen. Gondolatai inélyenjárók, kecsesség nincs bennük, de annál nagyobb mélységekhez vezetnek. Szemére vetették, hogy zenéje az íróasztal muzsikája, hogy zenéje tudószene. Nem hisszük, hogy ma még valaki ezt az elvet fenntartsa. De ha valaki a Brahms-féle reflexiót, elmélyülést annak tartaná, az nem jutott még el Brahms magaslataihoz. Ez a zene gyakran olyan, hogy a vele felületesen foglalkozót elriasztja, de aki beleéli magát, bizalmasa lesz, annak nagy mélységeket tár fel. Hogy hangja teljesen eredeti, az ma már vitán felül áll. Új formákat nem alkotott, de a meglevőkben jelentősei. Az a képessége, hogy kis szervekből a legnagyobb mesterműveket építi fel, bámulatraméltó. Egyéniségének bélyegét rányomja minden művére. A régi mesterekhez folyton visszatér s megmutatja, hogy milyen termékenyen hatnak azok a jelenkorra. Ha Brahms zenéjét hallgatjuk, nemcsak lelki gyönyörűséget szerzünk önmagunknak, de megtanuljuk tőle az önmagunkba való elmélyedést. Brahms főjelentősége abban áll, hogy megőrzi a klasszikus hagyományt.
