A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1918
1918 / 1-3. szám - Dr. Braun Róbert: A könyvtári gyakornokok tanítása
24 A könyvtári gyakornokok tanítása Irta: Dr. Braun Róbert főkönyvtáros Könyvtárunk már mintegy hat év óta alkalmaz gyakornokokat. Ezek négy középiskolát végzett, 14—16 éves fiúk és leányok, kik három évi gyakornokoskodás és egy vizsga letétele után ideiglenes hivatalnokok, majd pedig kezelőtisztek lehetnek. Amennyiben magánúton érettségi vizsgálatot tesznek, a könyvtártiszti pálya is megnyílik előttük. Bár a könyvtári alkalmazottnak ez a típusa nálunk teljesen ismeretlen és a mi könyvtárunkon kívül seholsem található, okunk van arra, hogy ezt az amerikai minta utáni kísérletet egészben véve sikerültnek tekintsük. Két fő előnye: 1. célszerűsége és 2. hogy kitűnő alkalmat nyújt megfelelő fiatalabb hivatalnoki nemzedék kiválasztására és kinevelésére. Idősebb emberre, szolgákra nézve, kik egyebütt rendszerin azt a munkát végzik, melyet nálunk a gyakornokok, ez a munka rendszerint terhes és érdektelen rutin munka, melyet többnyire becsvágy és udvariasság nélkül teljesítenek, míg egy 14—16 éves fiú vagy leány úgy tekinti, mint a mesterségéhez múlhatatlanul szükséges technikai ügyességek elsajátítására szolgáló alkalmat. E foglalkozás a könyvtári munka összes ágainak egyszerűbb részére kiterjed és így meglehetősen különböző ugyan, de valamennyi fázisában alkalmas arra, hogy a fiatal könyvtári alkalmazottban két igen fontos erényt fejlesszen ki: az emberekkel való érintkezésben az udvariasságot és a munkában a rendet, a pontosságot, a megbízhatóságot. Természetes azonban, hogy a könyvtár nem érheti be egyrészt azokkal az ismeretekkel, melyeket — kivált a mai nehéz iskolai viszonyok közt — a gyakornok az iskolából hoz magával, másrészt azzal a pusztán rutinbeli ügyességgel, melyet a gyakornok munkája közben elsajátít. Az előbbire nézve megemlítjük, hogy a legtöbb újonan belépő gyakornok betűrendrakásra azért nem használható, mert az ábécében nem abszolúte biztos. A gyakornoki vizsga anyaga ugyan részletesen elmondja, hogy három év múlva mily ismereteket kiván meg a könyvtár a belépő gyakornoktól, ha hivatalnok akar lenni, sőt részletesen fölsorolja az ismeretek megszerzéséhez szükséges irodalmat is, azonban segítségére kell lennünk a gyakornoknak, hogy ezeket az ismereteket lehetőleg célszerűen és aiaposan sajátítsa el. Bizonyos dolgokat persze maguknak kell megtanulniok. Könyvtárírásra mintát kapnak, maguknak kell belegyakorolniok magukat. Hasonlóképen a gépírásba is; a könyvtár csupán bizonyos időre gépet bocsájt rendelkezésükre, melyen gyakorolhatnak. Azonban a rendszeres tanítás elkerülhetetlen. Bár ez a könyvtárra nézve nem jelentéktelen áldozatot jelent, kétségtelen, hogy ez az áldozat idővel bőven gyümölcsözik. Mint minden adminisztrációnak, úgy a könyvtárinak is, jó vagy rossz volta az alsófokú személyzet jó vagy rossz voltán fordul meg. A magasabb fokú személyzet jó kvalitásai többnyire csak azáltal érvényesülnek és csak annyiban bírnak igazi értékkel, amennyiben az alsóbbfokú személyzetre is átvitetnek. Az a hivatalfőnök vagy osztályvezető, ki maga rendszerető, pontos és udvarias ugyan, ellenben alárendeltjei ennek ép ellenkezői, csak annyit ér, mint az a hadvezér, ki maga bátor ugyan, katonái azonban az első alkalommal szertefutnak.
