A Budapesti Városi Könyvtár értesítője 1918
1918 / 1-3. szám - Dr. Braun Róbert: A könyvtári gyakornokok tanítása
25 Bár mindenkinek természetes hatása van munkatársaira és ez a hatás szükségképen nagy ott, hol fiatal ember áll őt korban, tapasztalatban és tudásban meghaladó emberrel szemben, az idősebb hivatalnok tanítása csak alkalmi és töredékes marad. Az elengedhetetlennek bizonyult rendszeres tanítás ebben az évben e sorok írójára hárult. A tanítás reggel 8—Va9-ig folyt, mely idő könyvtári munka szempontjából a legalkalmasabb, minthogy ez fokozza a legkevesebb fönnakadást. Május 7-től június 22-ig összesen 19 ízben volt tanítás. Az abbanhagyás oka az, hogy nyáron a gyakornokok egy része szabadságon van. Őszkor azonban a tanítás remélhetőleg folytatódni fog. Bár, mint említettük, a gyakornok munka közben elsajátítja a neki szükséges ismeretek egy részét, minden gyakornok nem kerül valamennyi osztályba (noha amennyire a munka folytonossága megengedi, lehetőség szerint változik munkaköre), azonban kívánatos, hogy fogalma legyen valamennyi osztály munkájáról. Szükséges továbbá, hogy nagyjában véve fogalma legyen különösen azokról a tudományszakokról, melyeket művelünk, de általában is az összes disciplinákról. A cél természetesen tisztán gyakorlati. Nem az fontos, hogy a gyakornok pontos definíciót adjon arról, hogy mi a jogtudomány stb., ami persze korát túlhaladó követelés volna, hanem az, hogy adott esetben meg tudja mondani egy könyvről, melyet kezébe vesz, hogy az bibliográfia vagy statisztika, hogy nagyjában véve tudja, hogy pl. mi a különbség közigazgatás és közgazdaság közt. A tanítás a következő keretek közt folyt le. Pontosan 8 órakor kezdődött, fölváltva, hol az olvasóteremben, hol a katalogizálóban, hol a raktárban, a tanítás tárgya szerint. A tanítás formája szobratikus volt, lehetőleg minden jelenlevőnek bevonásával. Minden gyakornok újjföltartással köteles jelezni, ha a föltett kérdésre válaszolni képes. Az előadó lehetőleg igyekezett alkalmat adni minden gyakornoknak, hogy tudását a többiek előtt érvényre juttassa: ez buzdítólag hat az illetőre és növeli a tanítás elevenségét és érdekességét. Ha egy föltett kérdésre többen nem tudtak válaszolni, utoljára azt a gyakornokot kérdezte, akinek beosztása folytán legtöbbet kell a szóbanforgó dologhoz értenie. Pl azt, hogy a könyvtárnak mely könyvkereskedők küldenek be könyveket megtekintésre, természetesen az a gyakornok tudja legjobban, aki a rendelőben van. A legtöbb osztályvezető meg szokta kérdezni gyakornokaitól, hogy miről volt az órán szó és hogy tudtak-e felelni a kérdésekre. Többen közülük el is jöttek egy-egy órára és javaslatokat és észrevételeket tettek a tanításra vonatkozólag. Már az elmondottakból is következik, hogy a tanítás célja teljesen gyakorlati. Egyelőre három tárgy körül forgott: 1. Néhány szó a budapesti könyvtárakról általában és részletesebben a Városi könyvtár szervezetének ismertetése. (Pl. mekkora a könyvtár költségvetése, kik állnak a különböző osztályok élén és hogy minden hivatalnoknak, név szerint, mi a munkaköre stb.) 2. Hogyan kerül egy könyv a könyvtárba és mi történik vele beérkezésétől kezdve addig, mig az olvasó kezébe kerül ? Ez a legcélszerűbb módnak tűnik e sorok írója előtt arra, hogy a gyakornok a könyvtár összes osztályainak működésével megismerkedjék, még pedig mindig a legkonkrétebb példák útján. 3. A beosztó rendszer ismertetésével kapcsolatban, ugyancsak konkrét példák segítségével, az összes tudományágak legelemibb fogalmával való megismerkedés. Könyvtárunkban a tizedes rendszer használata van elfogadva, ezt követtük tehát. Legtöbb időt ezekkel a szakokkal foglalkoztunk: könyvészet (a Szabó- és Petrik-féle müvek, továbbá a Könyvkereskedők évkönyvének és a Corvina-nak alaposabb ismertetése, továbbá a külföldi hasonló művek bemutatása), enciklopédiák (a Révai és Pallas, a Franklin és Ferenczi-féle, továbbá a Mayer), folyóiratok és azok kezelése és a társadalmi tudományok egyes ágai: statisztika, politika, szociálpolitika, jog, közigazgatás, közgazdaság és néprajz. Mikor pedig az utolsó órán a gyakornokok a beosztó jelzéseit nagyjában helyesen értelmezték, tehát pl. 35 (439)-ről meg tudták mondani, legalább többen tényleg tudták, hogy az a könyv Magyarország közigazgatásáról szól, az előadó fáradságát megjutalmazottnak érezte. Azt hiszem, nagyjában véve, a tanításnak a fönti három tárgykörre kell szorítkoznia, ebbe minden szükséges ismeret beleilleszthető, így egyebek közt az oly szükséges szépiro
