A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai VI. 1848-1849 a kisnyomtatványok tükrében (Budapest, 1948)

A szabadságharc nyolcvan esztendős fordulója alkalmából a Fővárosi Könyvtár már kiadott egy bibliográfiát és repertóriumot.*) Ez a — csaknem elfo­gyott — kiadványunk a szabadságharc fővárosi vonatkozású, a Könyvtár gyűjteményeiben található irodalmát dolgozta fel s a könyvcímeket rövid tartalmi uta­lásokkal egészítette ki. Jelen kiadványunk is a Könyvtár anyagából merít. Körülbelül 35.000-re tehető kisnyomtatvány gyűjteményünkből válogattuk össze az itt közölt 328 kisnyomtatványt. Válogatva azért, hogy az események vonalát, mely az időrendi összeállításban szinte töretlenül kialakul, meg ne szakítsa a mellékes vagy nem jellegzetes történések emléke. A kutatók megnyugtatására szolgáljon : ami kimaradt, bátran mellőzhető. Hogy ez a gyűjtés mennyire közelíti meg a teljességet, azt még a Nemzeti Múzeum­ban most látható hatalmas emlékkiállítás kisnyomtatvány-anyagának megszemlélése után is bajos megállapítani. De nem lehet nagyon messze a teljességtől, ha például a híres Friedlánder-féle német röpiratgyüjteménnyel vetjük egybe, mely az 1848/49-es berlini eseményekről mindössze 1200 darabot tartalmazott. Eleven valóságtartalmát a kisnyomtatványanyagnak természetesen csak olyan kiadványból kapná meg az olvasó, amilyen a Fortescue-é a francia forradalom röp- iratainak a British Museumban található gyűjteményéről, vagy Hans Blum-é, az 1848/49-es német forradalom röpiratairól. Ilyennek kiadására egyelőre nem is gondolhattunk, csak ízelítőül mellékelhettük három kisnyomtatvány hasonmását. 1848 : a politikai sajtó megszületése évének igazi forrása természetesen a napi­sajtó, mely a forradalom első évében — 1847-tel szemben (beletudva a nem magyar- nyelvű idehaza megjelent lapokat) — 64-ről 130-ra duzzadt, de ezek mellett a röplap- és falragasz-anyag semmikép nem mellőzhető, mert a kor kifejező nyelvén jobban és többet mondanak el, mint a reprodukáló sajtó, nem is szólva arról, hogy közvélemény- formáló ereje, tájékoztató hatása is nagyobb volt a napisajtóénál, mert sok esetben valóban az eseményekkel egyidőben jelentkezett és nagyobb példányszámban készült, mint a napilapok legtöbbje. Végigszántva az újra éledő sorokon, megkap minket Kossuthék irtózatos erő­feszítést kiváltó lebírhatatlan optimizmusa mellett nagy valóságérzékük, önbírálatuk, amellyel a hibákra és bűnökre rámutatnak és az, ahogyan a forradalom viharában apró­lékos intézkedésekkel teremtő századokra rendezkednek be. Fájdalom, ez az önbírálat nem maradt hatásos saját osztályukkal szemben s a gyűjtemény hiánya éppen itt mutat­kozik meg : az osztályellentéteket kifejezésre juttató nyomtatványok elégtelenségében. Igaz, hogy ennek begyűjtése túlment azon a körön, amelyet fővárosi vonatkozású gyűjtés általában magába zár. Meg nem állhatjuk, hogy le ne írjuk : a nyelv kifejező erejében, a hang merészségében és férfiasságában, a dolgokon való felülemelkedésben mennyire állja az összehasonlítást a magyar röplapanyag az egykorú francia röplapokkal annak *) Buda és Pest a szabadságharc idején 1848—49. A 80 éves évforduló alkalmából. Bp. : 1928 51. p. (A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai, 1.) 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom