A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai VI. 1848-1849 a kisnyomtatványok tükrében (Budapest, 1948)
ellenére, hogy nagy politikai torzképrajzolóik : Daumier, Grandville mellé nem állíthatunk hozzájuk hasonlót sem. És jólesik megállapítani, hogy nyoma sincs bennük az egykorú német forradalmak kispolgári szellemének, kicsinyességének, mely Lola Montez, a bajor Lajos kedvesének elűzetését a forradalom eredményének könyvelte el ; így történt, hogy az új »Pompadour« bukása után 'a litográfia köveit még hónapokig százszámra gyártott levonatok koptatták. És nincs nyoma hízelgésnek még akkor sem, amikor a királyt Bécsből való elmenekülése után idehívták. Milyen meghunyászkodó a 48-as porosz liberális minisztérium hangja az An die deutsche Nation című prokla- mációban, amikor vívmányként hirdeti, hogy IV. Frigyes Vilmos a nemzet élére áll : »Ihr Werdet ihn mit den altehrwürdigen Farben deutscher Nation noch heute zu Pferde in Eurer Mitte erblicken«. Ezt a kaszámyaszellemet bélyegzi meg Marx szerkesztőtársa, Arnold Rüge, amikor a Rheinische Zeitung betiltása után azt írja, hogy a »német sajtót nem is a király, nem is egy-két reakciós hivatalnok, hanem a nép akaratából, a nép nevében nyomják el«. Ezt a Németországot gúnyolta ki Heine, csodálatát viszont Kossuth, Petőfi és Táncsics Magyarországa számára tartogatta, mert a kor színvonalán ebben a forradalomban és szabadságharcban izzott az »érdekegyesítés« és nemzeti összefogás, a függetlenség és társadalmi igazságosság gondolata. Ezt a nagy örökséget építi a magyar valóságba népi demokráciánk. A címek felvételénél a betű szerinti hűséget követtük, különösen ha a nyomtatvány szövegezése mai nyelvszokásainktól eltér. 1948 május. 4
