A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai V. Aquincum irodalma
Előszó
Előszó. Aquincumnak, a római városnak története : társadalmi, közigazgatási és katonai jelentőségének a római provinciális szervezetben való meghatározása, Budapest székesfőváros történetének bevezető fejezete. A kelta és római Aquincum ugyanis részben a főváros mai területén épült és a mai Budapesttel földrajzi fekvése és a természeti viszonyok azonossága köti egybe. Bár a két községi alakulat néprajzi és történelmi hagyományainak folytonosságában a népvándorlás folyamán törés állott be, mégis mind a települőhely kiválasztása, mind pedig annak természeti, katonai és gazdasági kihasználása szempontjából kétségtelen a kulturális folytonosság. Mindazon népek, amelyek a kelta-római településen elhelyezkedtek, ösztönösen felismerték, hogy itt van a Dunamedence hegemóniájának középpontja. Aquincum lakosságának nagy része már a hunok előtt elhagyta lakóhelyét, bár bizonyos, hogy még a hún uralom idején és a keleti gótok alatt is laktak rómaiak Aquincumban, amelyet Sidonius Apollinaris 458 körül erős városként említ. A gótok után egyelőre a gepidák és herulok foglalták el Pannóniát és végre 548-ban Justinianus császár szerződésileg volt kénytelen átengedni az egész tartományt a longobárdoknak. Húsz évvel később az avarok követték a longobárdokat, de ezekből az időkből Aquincum jelentőségének már semmi írásos nyoma sincs. A magyar honfoglalás idején Aquincum már romokban állott és e romokról, miként az Attila korabeli Aquincum állapotáról is, Anonymus a honfoglalás történetének tárgyalásánál több ízben megemlékezik. Anonymus még nem tesz említést a Kézai krónikában szereplő tudálékos etimológiai mondáról, melyet a történelmileg még vitatott testvérgyilkosságból, Bléda-Buda nevének azonosításából és a XI. századi Gestában talált Ecilburg névből költött egy középkori etimologus. Nem tud Aquincum-Óbuda Sicambria nevéről sem. Ezeket — mint Eckhardt Sándor mondja — (V. ö. Sicambria. Egy középkori monda életrajza. Bp. 1-928., p. 30—31.) bizonyára megemlítette volna, ha tudott volna a sicambriai frank törzsek magyarországi lokalizásáról. Eszerint Anonymus és Kézai kora között kell kereseni a monda kialakulását, amely a XII. század végére, vagy a XIII. század elejére esik. Ez a kor a francia szerzetesek letelepedésének kora és így talán egy bevándorolt francia cisztercita vagy premontrei szerzetes volt az, aki ismerve a frankok nemzeti mondáját, az aquincumi romokban vélte fölfedezni pannoniai őshazája fővárosát. A monda némi változatokkal többször felbukkan, amíg Hunyadi Mátyás király történetírója, megvetve a középkori annalisták adatait, más megoldást eszelt ki a Sicambria név magyarázatára. Bonfini ugyanis tudta, hogy Óbuda felett igen régi város nyomai látszanak 1*
