A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai V. Aquincum irodalma
Előszó
4 és ezt a várost Sicambriának nevezik. Látta azt is, hogy az aquincumi feliratok latin nyelvűek. De miután egyikről sem került elő a Sicambria név, — maga csinált egyet. E kőbe koholt felirat egy sicamber légiót nevez meg Óbudán. Erre a feliratra azért volt szüksége, hogy a sicamber légió idehelyezéséből magyarázza meg a romokat és a Sicambria nevet. Bonfinit követik Ransanus és a Sicambria-hagyo- mánnyal foglalkozó külföldi írók. A hagyomány külföldön éppúgy mint nálunk, a XVIII. század második feléig változatlanul tartotta magát, egészen addig, amíg Schönwisner István fölismerte Bonfini hamisítványát és a Sicambria-monda tarthatatlanságát. Aquincum történetének adatai nem annyira az egykorú irodalmi forrásokból, hanem az archeológiái kutatások segítségével ismertük meg. Ez a helyzet különben majdnem minden római provinciális városnál. A római birodalom hazai emlékeinek felkutatására a XVIII. század közepétől az archeológus és római történészvilág legkiválóbb képviselői fogtak össze. Miután a már ismert emlékeket és ezeknek irodalmát az archeológiái és történelmi kritika módszeres eszközeivel megvizsgálták, új, nagyarányú kutatásokat indítottak meg a még ismeretlen emlékek feltárására. Ebben a nagy munkában a magyar kutatók párhuzamosan dolgoztak a Mommsen köré csoportosuló nagy európai tudós gárdával. Aquin- cumnak Pannónia Inferior történetében elfoglalt nagy jelentőségére való tekintettel Budapest székesfőváros is szükségét látta, hogy a régi ötletszerű és jórészt csak esetlegességen alapuló kutatások helyett rendszeres ásatásokat és történelmi kutatásokat kezdjen meg. Ezek a munkálatok 1880-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal állandóan folynak. Az ásatások nyomán nagyszabású archeológiái irodalom bontakozott ki, amely a leletek osztályozó ismertetésén túlhaladva, rendszeres tudományos munkává alakult. Az Archeológiái Közlöny, Archeológiái Értesítő és más hazai és külföldi archeológiái, történelmi, filológiai szaklapok, valamint a napisajtó is sűrűn méltatták az aquincumi leleteket, 1889-től pedig a székes- főváros külön szakfolyóiratot indított meg Budapest Régiségei címmel, a főváros területén levő régészeti leletek irodalmi feldolgozására. A leletek kimerítő ismertetésében a régi archeológus gárda tagjai közül főleg Ró mer Flóris, Hampel József, Torma Károly, Fröhlich Róbert emelkednek ki, de valósággal külön fejezet illeti meg Kuzsinszky Bálint munkásságát, amely szorosan egybeforrott Aquincum emlékeinek feltárásával. Kuzsinszky működésének eredményeivel az aquincumi leletek majdnem minden területén találkozunk. Ugyancsak ő volt az Aquincumi Múzeum tervének és kiépítésének kiváló munkása ; az ásatások leírása és az eszme népszerűsítése szintén Kuzsinszky nevéhez fűződik. Külön kell megemlékeznünk a lelkes Havas Sándor működéséről, aki mint a törvényhatósági bizottság tagja és maga is lelkes kutató, egész életét az aquincumi problémakörök népszerűsítésének és ébrentartásának szentelte. Történelmi szempontból a leletek között legnagyobb jelentősége a feliratos emlékeknek van. Ezek szolgáltatták a legfontosabb adatokat Aquincum város kultúrtörténetéhez. Ezekből ismertük meg az aquincumi városi életet és az itt állomásozó légiókat. Az aquincumi feliratok gyűjtése már Hunyadi Mátyás idejében veszi kezdetét (Bonfini). A következő XVI—XVIII. századi, a hely történetével és a római régiségek összegyűjtésével foglalkozó írók munkáikat gyakran illusztrálják római feliratokkal, de ezek tudományos feldolgozása tulajdonképen csak a XVIII. század második felében veszi kezdetét. Ennek a tudományos munkának megindulása Schönwisner István nevéhez fűződik. A feliratos kövekre vonatkozó nagyszámú közleményekre való tekintettel elsősorban arra törekedtünk, hogy a feliratos köveket azonosítsuk a Corpus I
