A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai III. Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma. 1683-1718
Előszó
4 tárgyilagos felfogás kialakulásában. Míg ugyanis az európai irodalom hazánkat az egész középkoron át néha mint pogány, néha mint keresztény, de mindenképen mint távoli exotikus országot ismeri, ezentúl már Magyarország is a Nyugat közösségébe tartozó keresztény államként szerepel, amelynek egyedi tulajdonságai vannak s amely iránt a kereszténységben való közösség érzetéből fakadó részvét nyilvánul meg. De a magyarság missziójának és a törökfélelemnek képzete a francia és olasz irodalomban az érdekközösség hiánya következtében kezdetben még sokkal halványabb, semhogy alkalmas lenne arra, hogy a magyarság etikai, történeti vagy kulturális értékének megismerésére serkentsen. A nagy távolság következtében pedig a török elleni kereszteshadjárat indítására szükséges nemzeti felbuzdulást ekkor még a politikai elfogultság és partikuláris dinasztikus érdekek akadályozták meg. A németséggel kapcsolatban már egészen más a helyzet. A történelmi múlt számos kapcsolata sokkal élénkebb magyarságképet alkotott a németségben, mint a távolabbi Nyugat nemzeteiben. Ezek a kapcsolatok azonban a magyarsággal szemben majdnem teljesen ellenséges, gyűlölködő irodalmi közvélemény megteremtésére voltak alkalmasak s az ország iránti érdeklődésig, sorsának megismeréséig nem jutottak el. A magyarság a letűnt századok szomorú emlékeként a németek szemében kétszínű, alattomos és barbár nemzet. Az általános ellenszenv és lenézés csak a török korszak elejétől ad helyet tárgyilagosabb ítéletnek. Németország ugyanis a török invázió idején a magyar sorsban közvetlenül is érdekelve volt. Az egykorú német nyomtatványok élénken tükrözik a töröktől való félelmet és a török előrenyomulás híre elsősorban a Németbirodalmat járja be vészkiáltásként. Németországnak most a magyarság missziója új, reális tartalomban gazdag érdekközösség megállapítására szolgált alkalmuk Ezt fejezi ki a védőbástya eszméjének német értelmezése. Mert az egész kereszténység erős falának és védőbástyájának oly gyakran nevezett Magyarországot a németség most teljesen a maga védelmére sajátítja ki. Bármennyire is méltányolja ezután hazánk hősi küzdelmeit, azt képzeli, hogy a védőbástya a németség védelmére áll fenn. A XVI. és XVII. századi irodalmi közvéleményt a történeti népénekekben, a röplapokban és ujságlapokban (Neue Zeitung, Relatio), végül az általános és magyar történetet tárgyaló munkákban kísérhetjük figyelemmel. Különösen a népénekek és újságlapok a közvélemény legközvetlenebb kifejezői. Az első tudósításokban a magyargyűlölet hangja még elnyomja a keresztény világért harcoló nemzet iránti részvétet, de már a XVII. századi német írók a megbecsülés és csodálat hangján írnak a magyarság régi, hősi küzdelmeiről, míg végül a német és osztrák romantika hazafias költészete teljes elégtételt ad nemzetünknek. Buda sorsát már Szolimán 1526. évi hadjáratától állandóan tárgyalják az énekesek és tudósítók. Adataik főkép a csaták külső körülményeire és a győztes török sereg kegyetlen pusztításaira vonatkoznak. Buda 1541. évi elfoglalása, majd fölszabadításának kísérletei is sok egykorú tudósításban maradt fönn. Az egykorú írók nem elégszenek meg az egyébként is erősen egyéni színben látott valóság
