A Fővárosi Nyilvános Könyvtár Budapesti Gyűjteményének bibliográfiai munkálatai III. Buda és Pest 1686. évi visszafoglalásának egykorú irodalma. 1683-1718
Előszó
5 rajzával, hanem szívesen megtoldják, előadásaikat fantáziaszülte hajmeresztő borzalmakkal. Egyes röplapokban és újságokban azt olvassuk, hogy a törökök Budát elfoglalva a német lakosokat nem bántották, de a magyarokat hét éven felül mind lemészárolták ; más újságok pedig előadásukat képekkel szemléltetve elmondják, hogy a török a gyermekeknek sem kegyelmezett meg. A hagyományos magyargyűlölettel telített naív, népies történetszemlélet azonban a töröktárgyú röplapokban lassankint a középkorból továbbélő transzcendens történeti felfogásnak ad helyet. Ez a felfogás az egész keresztény világot a maga látókörébe vonta. A protestánsok ugyan a katolikusokat okolták az ország romlásáért és megfordítva, de abban egyetértettek, hogy a török veszedelem oka az Istentől való elfordulás. A vallásos felfogás az alapja a mindinkább megnyilvánuló részvétnek és rokonszenvnek, amellyel Nyugat népei a magyarság küzdelmeit kísérték. A magyar-török tárgyú történeti munkákban hiányzik az egységes történeti felfogás és így nem is állíthatók egy sorba. Jórészt valami alkalomszerű ötlet termékei és történet helyett inkább csak kuriózumokat adnak. Mégis a részletekben sok bennük a közismertté vált adat, amelyek azután több emberöltőn át változatlanul kerültek az európai köztudatba. Ilyenek Buda nevéről, Sycambriáról, Buda elfoglalásának és ostromainak történetéről közölt vázlatos adatok. Ilyenek továbbá még a mohácsi csata utáni Szolimán epizódok, a Herkulest, Apollót és Dianát ábrázoló három szobor elrablásáról, később pedig Buda melegforrásairól közölt vázlatos adatok, amelyeknek főforrásai Bonfini, Jovius, Centorius, Ritius, Soranzo, Wernher stb. Az elsősorban török tárgyú munkák mellett feltűnnek az általános jellegű geográfiák, azután pedig a világkrónikák, amelyekben azonban a magyar történeti anyag jelentéktelen. Már a XV. század végétől megjelennek a török elleni keresztes hadjáratra serkentő munkák. A keresztes hadjáratok eszményének legfőbb terjesztője és képviselője a pápaság. VI. Hadrián pápa, aki a XVI. században legerélyesebben lépett fel a török ellen, már 1522-ben hirdeti ki az egyházakra és beneficiumokra kivetett török adót. A törökkel való harci érintkezés felvételének ettől kezdve hosszú ideig állandó tárgya Buda veszélyeztetett helyzete, majd a királyi város 1541. évi elveszte után a kereszténység védőbástyájának visszafoglalására irányuló erőtlen kísérletek. A közvélemény, hol a német császártól, hol a francia és az angol királyoktól várja a török elleni keresztes hadjárat megindítását. De a vallási és politikai téren egyaránt meghasonlott Európa egyelőre még nem ébredt annak tudatára, hogy a török veszély csak a kereszténységben való szolidaritás, a vallási, nemzeti és dinasztikus ellentétek kiküszöbölése által szüntethető meg. A XVI. század végétől a keresztes hadjárat eszménye új, szélesebb körű magyarázatot nyer és egyszersmind tettekben is érlelődik. A franciáknál az udvari élet megszilárdulása és a IV. Henrik által létrehozott béke a török felé lendíti az eddig csak passzív érdeklődést. Amíg a franciának saját belső békéje volt veszélyeztetve, addig a védőbástya védelmét idegenekre bízta. Most azonban saját megerősödött helyzete, valamint a jövendölések és jóslatok azt a hitet erősítik
