MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december
A Szent Rókus kápolna ünnepe
A Szent Rókus ká^dna ühmfte. Tiszta, szép októberi vasárnap virradt reánk. Ünnep volt az égben és a földön... A jótevő szeretet ünnepe... A kolostor kapui kitárultak. Embereket várt a magány szigete... embereket, áradó nagy sokaságot, mint már annyiszor a századok folyamán. De most nem megriadt, menekülő embereket várt, hanem örvendező, boldog hálaadásra siető híveket. Kilenc óra tájban kezdtek gyülekezni... A kolostor udvarán útjelző nyilak mutatták az irányt, mely elvezet a megújult kis szentélyhez, a Szent Rókus kápolnához. A kerti úton egyszerű, de mégis kedves és barátságos diadalkapu fogadta az érkezőket. Oromzatán az évszázados ferences köszöntés: „Á1 d á s. Békéssé g!" Valóban, itt minden békességet áraszt. Eloszlanak a gondok és megpihennek a zaklatott, fáradt emberszívek ... A kis kápolna a szeretet és öröm virágaival felékesítve várja a szent pillanatot, melyben az Űr szolgája megáldja majd, hogy egészen szent legyen, és hirdesse, hogy mily fölséges az Isten az ő szentjeiben ... A kápolna előtti kis tér megtelik emberekkel. A várakozás és az áhítat csendje ölel körül bennünket... és békességet áraszt... Tíz órakor nagyontisztelendő P. Schrotty Pál delegátus generális Atyánk magáraveszi a szent ruhát és a kápolna elé vonul. Elmondja az Egyház sokévszázados könyörgését, és megáldja a kis szentélyt... Ettől a pillanattól kezdve valóban az Űr háza ez, mely biztos alapokon nyugszik ... Haec est domus Domini firmiter aedificata ... ! Delegátus generális Atyánk a szószékre lép. Őszülő haja Isten tekintetétől fényes... Beszélni kezd ... Amit mond: üzenet lélektől lélekig. .. Szavai nyomán elénktárul Umbria napsütéses völgye a maga csodálatos szépségével, és Isten dicsőségét zengő énekesmadarainak sokaságával.. . Lélekformáló hely ez, amelyben a lelkierő és az alázatos szeretet legszebb virága bontakozott ki Szent Ferenc Atyánk személyében, aki az ő nagy szeretete által már itt e földön egészen krisztusivá lett... Ugyanaz a szeretet és ugyanaz a csodálatos lelkierő indította és vezérelte azt a huszonöt barátot a jótevő szeretet szenvedésekkel teljes útjain, akik e helyen mutatták be Istennek életáldozatukat: a nagy pestis idején életüket adták barátaikért... Az ő emléküket és áldozatos szeretetüket hirdeti e kis kápolna... A beszéd végén ezekkel a szavakkal áldotta meg nagyontisztelendő delegátus generális Atyánk a hívek gyülekezetét: ..Áldjon meg és őrizzen meg titeket az Űr, mutassa meg nektek arcát az Úr és kegyelmezzen nektek, fordítsa felétek arcát az Űr és adjon békességet nektek amen! Ezután Főatyánk bemutatta a szentmiseáldozatot, s kérte a szeretet Istenét, hogy árassza ki kegyelmének bőségét e szent helyre, és mindazokra, akik Isten nagyobb dicsőségére szeretetből és szeretetben élnek... A szentmise alatt a Hittudományi főiskola énekkara lelkes énekszóval, égreszálló ujjongással köszönte meg a mindenség Urának, hogy meg adta érnünk ezt a szép napot... 1. A legszentebb áldozat bemutatása után Szent Ferenc Atyánk csodálatosan szép Naphimnuszát (Sík—Halmos) zengte el a Ferences Ifjúság; a szent Pátriarka lelke gazdagságának kiáradását, melyben a teremtmények szépségét és tökéletességét magasztalva, hirdeti az Űr szent fölségét, hatalmát és dicsőségét... 2. Lelkünkben még a Naphimnusz visszhangja zenget, de máris egy szép és kedves, igazi ferences szellemet sugárzó költemény csengő sorai
