MAGYAR UMBRIA 1944. július- 1946. december
A Szent Rókus kápolna ünnepe
ragadták meg figyelmünket. Fr. Lukács Pelbárt: Magyar Barát c. versét hallottuk fr. Rigó Endre I. é. t. előadásában. 3. Majd Somogyváry Hetény VI. é. t. értékes, minden szempontot felölelő beszédét hallottuk. Ismertette a kápolna és az 1709—10. évi nagy pestis történetét. Beszélt a barátok önfeláldozó szeretetéről, a huszonöt martír-barát életáldozatáról. Elénktárta a magyar barát szent hivatását, mely ezerféle megnyilvánulásában is csak egy marad: Az áldozatos szeretet ... ! 4. A beszéd elhangzása után „Szent Rókus dicséretét" énekelte a Főiskola énekkara. Szent Rókust, a pestisesek védangyalát magasztaltuk, aki áldozatos szeretettel, és Istentől kapott erejével gyógyította a szegény betegeket. Az Egyház évszázados himnuszát (Ave Roche sanctissime) a mai ferences költészet nagy formaművésze: P. Szedő Dénes fordította magyarra ... 5. Utána fr. László Lénárd: „Regélnek a kövek" c. versét szavalta fr. Gordos Gáspár II. é. t. A vers soraiban a kápolna ódon kövei, s az évszázados múlt regélt huszonöt hős, szent barátnak az áldozatos szeretetéről ... 6. Ezután Mécs—Halmos: „Fényt hagyni..." című felejthetetlen szépségű kórusával köszöntötte a Ferences Ifjúság azokat, akik valóban hagytak fényt maguk után, a jótevő szeretet soha ki nem alvó fénysugarát. Mindnyájan átéreztük a nagy költő szavainak mélységét: „Fényt hagyni volna jó ... !" 7. Ünnepségünket főtisztelendő P. Király Kelemen főiskolai tanár, magister Atyánk zárószavai fejezték be. Magister Atyánk beszélt a kis kápolna kettős hivatásáról. Első hivatása ennek a kis szentélynek az, hogy a ferences ifjúság lelkierőt gyűjtsön e szent helyen a nagy feladat megvalósítására, hogy kialakítsa magából a huszonöt mártírbarát példája nyomán a magyar franciskánus életeszményt, a Magyar Barátot, akinek egyedüli életelve az áldozatos szeretet. A második hivatása pedig az lesz ennek a kis kápolnának, hogy még szorosabbá tegye azt a kapcsolatot, amely hat évszázadon át egybefűzte a gyöngyösi barátokat Gyöngyös és Mátraalja népével... Méltatta továbbá Magister Atyánk a Ferences Ifjúság áldozatos munkáját, és a főtisztelendő Házfőnök Atyák segítő hozzájárulását ahhoz a munkához, mely elhagyatottságából és romjaiból újra életrehívta ezt a kápolnát, a ferences hősiesség és áldozatos szeretet szentélyét. Magiszter Atyánk zárószavai után a hívek és a barátok egy szívvel kérték a mindenség Urát: „Isten áldd meg a magyart... !" Az ünnepség befejeződött. Itt állunk a kápolna előtt túláradó szívvel; örömmel és békességgel telve. .. Mindnyájan érezzük, hogy szent ez a hely... Isten háza, amely biztos alapokon nyugszik. Huszonöt martírbarát életáldozata ennek a kis kápolnának az alapja ... A jótevő szeretet szentélye ez, mely hirdetni fogja mindeneknek: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért... !" Gyöngyös, 1946. október 13. Adományok a Szent Rókus Kápolnára. A kápolna-szentelés alkalmával Gyöngyös katolikus társadalma hálás lélekkel igyekezett tiszteletét leróni a 25 mártír-barát emléke előtt, s adományaival lehetővé tette az emléküket megörökítő két szép karrarai márványtábla megfaragtatását. A névtelen jótevőknek fizessen meg a jó Isten. Hálás lélekkel külön kiemeljük Fischer Jóftsef vaskereskedő 100 forintos, dr. Veréb Lajos 50 forintos adományát, valamint dr. boldogházi Földi Jánosmé úrnő gyűjtését.
