MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM

GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN

mellyel otthon ül.«..- Álarcosbál: crab erek állatoknak öltözötté* Nappali élet: állatok embereknek öltözötten, / Földrcnézo Szem /"Oh móg a nőknek fehér ruháját is sár segélyezi, mert " A városi nő élettörténete- egy arcbőr története" csak. /u.o./ Hiányzik itt a mczitlábas, pozsgás árcu. piros ajkú, vidám, énekes lelkű gyermekek lármás csoportja," Micsoda élet a fővárosi gyermek élete. A szeme csak házakat lát és bolt ne2 * lett boltot. Csupa bolt és bolt, csupa üzlet a világ. Felnő virág nélkül, mező nélkül, fák nélkül. Madarat ha lát, csak kalitkában. A csillagos égből csak annyit lát, amennyit az utca rámájától lehet. Tehenet hajtottak végig a körúton s agyerckek futottak utána" /u.o. / A napsugarat éhező emberek homlokára az élet mély barázdákat szánt. A nehéz küzdelem ajkukra fagyasztja szivből önként feltörő dalt, az örvendetes élet melódiáját! Nem csoda " hiszen itt meg a dalos madár is kot tából cnekel". " Nincs itt som harangszó, sem reggel ébresztő kaka símkor ékolás". / Az Öreg Tekintetes / Hogyan virithatna kitüzesedett arcukon a lélek igaz rózsája, mikor a természet nek sincs rózsája, ami van is * papirból készült". A városban minden csinált és mesterkélt. Az emberek még a természeten is igazitanak. Márpedig" A kertész ollót nem szeretem : a nyirott fü, meg a nyirott fa kedvem ellen való látvány. Mire való, hogy az ember igazítson a természeten"/ Hai Csodák / Nappal is villanyvilágosság mellett élnek. No meg az emberek azt sem tudják, miért élnek, dolgoznak. " A városi ember zsebórához láncolt rab. A városi ember nem tudja miért él? mért dolgozik? Csak hordozza a terhet, amit a sors rárakodt; hordozza, mint a teherhordó öszvér, nem gondolva arra, hogy hová? miért? Kegy ahová hajtják és megy mert hajtják". / A Huit Velünk Él / Tehát csak futnak. Es ezért mig a " falusi népnek cimerképe a méh lehetne, a fővárosi népnek a napestig rohanó konflis-gebe", / Földrenéző Szem / S talán lelkük sincsen, mint a gépeknek! Valahogyan igy fest Gárdonyi szemében a város " esi" logó hazugságaival", s ennek szerencsétlen lakója. Sajnálj . ől<et. Sőt nem egyszer, szinte igazságtalanul, cl is itőíi okot, mintha tehetnének ők mindezekről. Természetellenesen cl hangoztatja líouss^au-i keserűséggel! " A fővárosi ember ugy él, mintha az élete célja az volna, hogy példával illusztrálja ezt