MAGYAR UMBRIA 1929. 4. SZÁM
GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN
világ egyszerű képeiben, a falusi élet csendesjárású, lélckelringató tempójában. Van ebben az első odafordulásban valami nagyon távoli rokonság a szentimentalizmus menekülő természet sóvárgásával. De ez az árnyalat csakhamar feloldódik a lelke mélységeiből feltörő magáratalálás egészséges jóérzé sében;"/9/ A faluval Összefüggően a mezőn érezte jól magát. Itt a természet ölén nyugodott meg a lelke, hol leplezetlenül láthatta a szép mindenséget. Ezért a város " behemótvarangy" csak a sötétség fészke, hol pislákoló mécses pillogott neki, a nagy mindent megvilágító lámpák, csillagok helyett. Igy Gárdonyi lelkét sohasem tudta meghódítani a város, az élettelen kövek tömege, mert" itt nincs remény,-sóhajtózta,-imádság föld, V c t é s "Az ur csak mostoha gyermeke a földnek, vándor ördögszekér. A sors vihara ide-oda fújja. Az ur nem szereti a földet". /Pöhölyék/ Sőt kiállhatatlan volt előtte az a hely, hol nem is emberek, hanem tört törzsökü pineevi rágok bujkálnak a magas házak örökös árnyékában. / Két Menyasszony: Ki ette meg a májamat?/ Ott mindenki öreg! " A városi ember már szemüveggel születik. Tehát már legalább is negyvenéves, amikor e világra beköszönt"./Földrenéző Szem/ Az emberek mint a bűnösök lehajtott fővel járnak. " A városi levegő messziről nézve füst. Közelről piszok. Mintha a városi emberek lelkivilágára is hatna a levegő*./ u.o./ Igaz, az al .kalom sok: a bűn is sok. Igazi morális érzékük eltorzult. Ami igy keletkezik: hamis. 1 1 A lélek lángja értelem. E láng ola ja a morál. A városon nincs ilyen olaj. Azért nem is fehér a láng, hanem sokszinü. Ha olykor hallunk is beszédet, amely lelki nemességet sugároz,arról is kiderül, hogy csak szalonmorál. A szalon-gulyásról iut eszembe a szó. A vendéglős csinálja- mások fogyasztására . /u.o./ A falu tisztább." A föld nem csal meg senkit, aki a földön jár, jó. helyen jár, aki a kövön jár, rossz helyen jár". / Pöhölyék / A falu őszintébb. A lelkek sisakja nyitva van: szeretik a nyíltságot,- nem igy város. " A városon az embernek legalább is két ruhája van és két arca. Az egyik: amellyel társaságban forog. A másik: a /9/ Sik: i.m. 43-4
