MAGYAR UMBRIA 1929. július
A Boldogasszony katonája. fr. Tivadar
lönösen a hajnalcsillag tünt ki közülük szép.ragyogásával. - A rózsaujju hajnal küzdött a komor, sötét éjjel. A Montmartreot még kékes köd borította, de mögötte már halvány fény derengett: a nap most bocsájtja ki jótékony melegének első hírnökét • * Csönd, mélységes csönd uralkodik mindenütt. Csönd, mely a lélekbe markol, mely fölemeli és elmélyedésre, magábaszá lásra kényszeríti a lelket. A nagy világ profán lármájától ment egyik utcán , mely a Sainte Chapelle-hez, Szent Lajos kápolnájához vezet, halad egy szerzetes. Szürkésbarna szerzetesi öltönye az első te kintetre elárulja ferences voltát* Figyelmét nem vonta ma gára az ébredező természet ezernyi -ezer bája, sem nem veszi észre a biborhajnal közeledtét. Félhangon beszélget önmaga^ val. Ajkának gyakori megrándulása önkéntelenül is elárulja, hogy lelkében nagy dolgok mennek végbe. Különben katonás lépteit egyenesen a Sainte Chapelle felé irányította. A szent Töviskorona kápolnájának kapuzatán állt a Boldogságos Szűz fehér márvány szobra, amint a kis Jézust karjai közt hódolatteljesen tartja. A szobrot Párizs vallásos népe mindig nagy tiszteletben tartotta: a körötte levő virágok is erről,tettek tanúságot. A fény és az árny küzdelméből a nap került ki győztesen: diadalmasan emelte fel fejét az égre. A fölkelő nap sugarai gyönyörűen megvilágították a szobor finom vonásait. Az egész környezeten valami túlvilági fény ömlött el. A szerzetes a szoborhoz érkezett. Megállt..« szemei hosszan csüggtek a jóságos tekintetű Istenanya arcán... Lelkében mégegyszer átélte feladatának súlyos voltát. Látta saját gyöngeségét... Lelke megremegett.- A nagy Scotus, a doktor szubtilis térdre vetette magát: e-ksztázisba esett szemek... keresztbenkiterjesztett karok... Szeretettől égő ajkai imát rebegnek. Lelkéből föltör a sóhaj; minden félelme, lángoló szeretete, törhetetlen bizalma ezekben a gyermekien egyszerű szavakban jut kifejezésre: .-Dignare me 1 a*u dare Te, V- i r ;g « sacrata!- Majd erőért, segítségért eseng: í; : -Da mihi virtutem contra ho
