MAGYAR UMBRIA 1929. július

A Boldogasszony katonája. fr. Tivadar

stes t u • s ! A jóságos Szűz meghallgatta szolgájának hittel és bizalommal telt imádságát. A szeretet-diktálta egyszerű gyermeki szavak arra inditctták, hogy csodával mutassa meg, mily kedvesen veszi s íi gye lesenc? kiséri katonájának hősies harcát * A durva kő mintegy megfeledkezik természetes-merevségéről . Az érzéketlen, hideg márványba élet költözik. A szent Szűz arca mennyei fényben ragyog; a szobor feje meghajlik: mosolyával győzelmet biztosit az előtte térdeplőnek. Scotus feállt; megtört alakja kiegyenesedett; szemeiben az elszánt katona bátorsága tüzelt. Keze szinte ökölbeszorult, Ajkai hálaimát rebegtek. Szemeit mégegyszer fölemelte a szoborra s aztán bátor léptekkel indult a tudományok amfiteátrumába, hogy ott hőnszeretett Anyjának érdemeit, ha kell még élete árán is, megvédje és dicsőségét növelje. És valóban Mária nem hagyta el kedves katonáját. Megsegítette ugy, hogy ellenségei fölött fényes győzelmet aratott; s ezzel a győzelmével ő fonta a legszebb, a legragyogóbb dicskoszorut Asszonyának, Máriának homlokára; a S'cp « lőtelen fogantatás dicsőségét« A szobor pedig eredeti állásától eltérően, lehajtott fejjel állt évszázadokon keresztül, hirdetve a Szeplőtelen Istenanya végtelen nagy jóságát és szeretetét; mignem az emberi gonoszság áradata elsöpörte a föld színéről . Jászberény. fr. Tivadar. ^ • t . i -