MAGYAR UMBRIA 1929. július
A Boldogasszony katonája. fr. Tivadar
soha nem történt meg ölbe kapott, kcrmcs arcához szorítva az. apa mindennél drágább csókját adta homlokemra. S mig őtőle soha nem hallott , becéző hangen fülembe súgta:" édes fiam", az én kis- ujjaim, mint fehér virágek si multak fekete hajába. Pici, tüzes szikrák szökeltek fel a kohóból, a leselkedő Jplán könnyes szeme mosolygott, a segédek halkan ismételték a lelkükbe hullott szavakat: Most és halálunk óráján..." Zzzzzzzzzz, zszszszs próbálkozott újra a méhecske/ s kipihent szárnyai lassan fölemelték az öreg fóliánsról. En, a nehéz csuháju baráttá nőtt gyermek könnyes-kagos szemmel rez zentem fel mikor zúgva elrepült fülem mellett. Vajdahunyad. f r. Kázmér # A BOLDOGASSZONY KATONÁJA . Ezerháromszázhetet irtuk az Ur születése után. Az egész nagy-Párizs az ébredő természettel együtt örömteljes szint öltött. A lenyugvó nap bucsusugarai megtörve fénylettek a sok templomtorony aranyos keresztjén. Szent Lajos szigetvárosában állt a ferencesek ódon kolostora. A kolostor udvarban vidám élet folyt. A tavasz édeslágy lehelletére minden ismét élni akart, minden ismét életre költ. A díszcserjék már csanem teljes lombjukban diszelektek. Itt-ott egy-egy elkésett ibolyácska húzódott meg szerényen a lombok-alatt. A fehér virágú jázminbokrokon éppen nyíltak a virágoké Az utakat szegélyező gyöngyvirágok apró gyöngyei nagyban emelték a jól gondozott kolostor kert szépségét. A fesledező rózsák kellemes illata töltötte meg a levegőt«.
