MAGYAR UMBRIA 1929. július

A Boldogasszony katonája. fr. Tivadar

Gazdag szinpompáju lepkék vir à^ró-virágra szállva, menedéket , kerestek a közeledő éj harmatos lehellete ellen» A repkénnyel futtatott oszlopos kolostorfolyosón felhú­zott esukjával, kezeit manikába téve, sétált egy egyszerű szer zetes*Igénytelen külseje és szerény megjelenése után Ítélve , senki sen sejténé, hogy az a durva daróccsuha a " skolaszti­kusok királyát rejti maga alatt. Magába mélyedve, mindenről megfeledkezve, nyugtalan lép­tekkel mérte végig a homályos folyosó kőkockáit. Nem érdekli most a kvadrumkert eleven élete. Pedig máskor, midőn a sok tu­dó" mányo s munkától kimerülve le-le jött ide, hogy egy kissé fölüdüljön, mily nagy érdeklődéssel szemlélte az itt folyó mozgalmas életet. A virágok pazar változatosságának szemléle­te nem egyszer emelte föl lelkét a nagy mindenség Alkotójához és gyakran csendült dal ajkán , szerzetes társainak nem kis ámulatára, kik csak a komor tudóst látták és nem ismerték fel benne Szent Ferenc vidám, derűs lelkű, dalos ajkú fiát. A szerzetesnek egész lénye benső küzdelmet, erőlködést árult el. A többi szerzetesek halkan surrantak el mellette. Pst!- suttogták egymásnak, - csönd! a mester elmélkedik. Igénytelensége mellett is valami természetíölöttiség ömlött el a szerzetes egész valóján. Parázsként égő szemel o­roszlánbátorságról tanúskodtak. Halovány arcát a belső küzde­lem heve égő pirba vonta. Ajkának egy-egy megrándulása sej - ­teni engedte azt a nagy erőfeszítést, mely lelkében végbement. Gondolataiba mélyedve nem is vette észre, hogy már beestele ­dett;-mig a csipős esti szellő elmerüléséből föl nem ébresz ­tette. Fázósan összerezzent és sietve ment föl a cellájába. Az egyszerű szerzetesi cellát a hatalmas fóliánsok csak­nem megtöltötték; alig maradt hely a szegényes fekvőhelynek, és egy térdeplőnek. A szegényes berendezést egy nagy aztal e­gészitette ki. A térdeplő fölött a Megfeszitett képe függött,, nagyon szépen jelezve azt: hogy a szerzetes életének az ima és a munka gyönyörű harmóniájának kell lennie. Amint a cellábe belépett, első tekintitre szemébe ötlött az asztalon fekvő pápai bulla* Tisztelettel vette kezébe az i-

Next

/
Oldalképek
Tartalom