MAGYAR UMBRIA 1929. július
Megdicsőülés. Költemény. fr. Elek - Egy kolduló barát emlékeiből.II. P. Dénes
Történt•pedig, hogy ennek a kis Cupunak szentképet ad tak a barátok. De mármost mit adjon ő a barátoknak ezért? Hiszen neki senkije és éppenséggel semmije sincsen.- Gondolt egyet a kis Cucuka, fogta magát, átszaladt a szomszédba, hogy adjanak neki kölcsönbe egy jókora szatyort.- " Ugyan minek neked ez az óriás szatyor, kis Cucu?" - De ö csak erősködött , hogy csak adják oda, csak bizzák, ő majd megmutatja, hogy mégis csak tud adni valamit a barátoknak. Azzal neki a városnak, kis Cucu a nagy szatyorral, házról-házra, arra, amerre tudja, hogy még nem kerültek, búzát kéregetni a barátoknak. Telik telik a szatyor; ki ne adna a kis Cucunak? Alig győzi már gyönge válla a nagy súlyt. - Estére diadalmasan állit be a szál lásunkra egy jő véka búzával. Hátha minden szem buza drága gyöngy lett volna, a kis Cucu meg égi angyal lett volna, akkor sem örülhettünk volna szivünkből jobban neki, hogy aznapra ilyen derék kis kollektort adott mellénk az Úristen! Te pedig nyájas olvasó, ne röstelj már a kis Cucuért egy kurta fohászt:" Jézusom, ki előtt nincsen titok, ki számbaveszed egy cigánylányka minden kis mosolyát és apró hőstetteit nem hagyod jutalom nélkül: add, hogy a kis Cucu, ki már e bűnös világban a Tiéd tudott lenni, fehér jegyeseid közt méginkább a Tiéd lehessen. Amen. - üdvözlégy Mária. 11. Tanyai Itinerarium. " Hallgatagon magányosan és társaság nélkül mentünk, egyik elül, másik utána, mint ahogy a kisebb testvérek mennek az uton"- igy figyelte meg Dante / Inf. 23,1-3./ hatszáz évvel ezelőtt a kolduló barátok csöndes, magabavonult ballagását az úttalan országutakon, dűlőkön. Mi is ilyenformán csöndeskén bagtattunk a .'jó Lázár testvérrel naphosszat a jász tanyák világában. Nagy tenger siksá,g ez: földek és földek, A dűlők montén, egymástól sokszor jókora távolságban egy-egy facsoportba hu zódnak meg mintegy oázisok a tanyaházak. A nagy távlatoktól elszokott szemeimet ezegyszer korlátlanul neki-eresztem legelni egészen az ég pereméig, ahol most ébredezik éppen nagyságos testvérünk a Nap; vörös szeméből kitörli az álmot, kócos sugárhajából elhessegeti a felhő-pihiket, azután beleveti magát és megfürdik a nagy levegő-égben.- Ujjongó öröm fcg el ,