MAGYAR UMBRIA 1929. február

EGY KOLDULÓ BARÁT EMLÉKEIBŐL

EÔY KGLDULO BARÁT EMLÉKEIBŐL. 1. Indulás. Utrakészen állunk a kissé - hüvös-borzongatós, de bűvösen csillagos nyári éjszakában a kolostor udvarán. Mindössze két óra van éjfél után. Álmos ugyan nem vagyok- hi szen az izgalom jó álomüzo -, de mégiscsak furcsán érzem magamat. Olyan üres és könnyű vagyok, mintha csak egyetlen kiüresített éhgyomor volnék, időnap előtt kiugrasztva az ágyból, melyen most keresztül futkároznak kissé fogas mátrai fuvallatok. Mindazáltal nem kellemetlen érzés. Hamisítatlan kecskeméti tőről metszett társam^" az örökké mosolygós testvér mindenről szépen gondoskodott. Jó gvárdiánom lesz az uton. Ebek ellen metszett jókora fütykösére még én is félve nézek. A szürkületből kibontakozik minden szükségesekkel fölszerelt szekerünk, élén a jól kizabolt Julcsával / gyöngébbek kedvéért: félmuraközi táltosunk/, tetején pedig a Pista bácsi igazitja magát az induláshoz. Teljes tudatában van annak, hogy ő a barátok kocsisa. Nyilik a kapu. Isten veled négy fali Vagyis inkább kisérj el te is minket. Szent Ferenc Atyánk, segits mostan meg állni a saratl 2, Szekérhátán. Nyájas olvasói ültél-e már rázós szekéren? A rázós sze kér u.i. rendkívüli érzékenységű jószág, mely a hepe-hupás r faragatlan utak mindenegyes zökkenőjét hiánytalanul tovább adja a rajta ülő atyafiaknak. Vágtató ló farkára kötve végig söpörgetni, tapogatni az utat sem valami csábitó dolog, de a kettő közötti._különbség már nem lehet valami nagy. Szegény reke

sz izmom—egy negyedóra multán ijedt vitus táncot kezdett járni, egyre szilajabb iramodásGkkal ficánkol