MAGYAR UMBRIA 1929. február

EGY KOLDULÓ BARÁT EMLÉKEIBŐL

Vet ci t»ül'ivOiíi lűS cl t ,

t/ UiiL" Jill £> kj

ILL LO jLj Oil e ijclütlii èL ùZéjiôi' fenekén vacogta hozzá a taktust. Félórán belül teljesen el voltam csigázva. Segitségért szerettem volna kiáltani és esdeklő' oldalpillantásokat vetettem a mellettem ülő tagbasza kadt kecskemétire, hogy vájjon ő mit szól e felese tréfa mulatsághoz, G Istenemi Rendíthetetlen nyugalommal ült ott, a tőle megszokott gyanútlan ábrázattal morzsolgatva a reggeli rózsafüzérjét; mintha csak, ama bibliai Lázárként, Ábrahám kebelében tartózkodott volna. Mitsem akart tudni szorongatott, helyzetemről. Összeszorítottam fogamat: itt tűrni kell Jézusért, a~ meddig erőmből futja! Talán csak nem le$z mindig igy? És ime, mintha a Jézuska megjutalmazta volna hüsies elszántságomat : az eszeveszett tánc alábbhagyott, tűrhetőbb útra tértünk. Később rájöttem, hogy az országutak oldalsó részén rendszerint sokkal emberségesebb, járhatóbb kerékvágás húzódik végig, mint az irgalmatlanul kikövezett középső. Valahányszor tehát a Pista bácsi - bizonyára felsőbb hatalmaktól Inditatva - erre az Irgalmasabb oldalra terelte a Julcsát, valósággal a bölcsőből! boldogságra küzdtem visszaemlékezni. Ünnepélyesen kibékültem a rázós szekérrel. Ezekután csak azt nem értem, mi végre találták ki az orszrágutaknak ama fatális középső fertályát? Hogy nem a kcldulo - barátok részére: annyi bizonyos. 3. Napkelte. Mchcn merezgetem szemeimet az utmentén elterülő éjszakai, titokzatos világra; ha a szürkületből valamit megtudnék különböztetni. Lombok suhognak, fények villannak; a hajnal elől ijedten futnak, utóisót kergetődznek a „noc titan phantasmata'.' Az útszéli fák közül mintha egy akasztott enber félelmetes körvonalai bontakoznának ki. A gyermekkor mi minden rémképét rejti magában a sötétség méhe. Közelebb érve a kísérteties árnyhoz, látom, hogy útszéli kereszt... Édes Jézusom, hát már akasztott embernek nézlek? - Hiszen Igaz, igaz: ott függész valóban a szégyenfán, kificamodott, eltorzult testtel. S milyen furcsa is az, hogy ez a rettenetes kép, melytől az eínberi természet annyira irtózik, az emberiség lelkében átaMagyar Umbria. -49-