MAGYAR UMBRIA 1929. február

TASZOKA

tétBéla hidegen bolintott. Mórictól elfordult a szerencse. Bélát kezdte cirógatni bársonyosan gyönge keze. Nem akarta a Jolánka kicsi kutyáját me g s s oraori t ani * Dupla vagy semmi kiáltotta tgyszercsak Móric fojtott hangon Béla ránézett: Van még annyi? Móric zsebe legmélyén kotorászott és kidobta a pénzt a homokra. Béla rá sem nézett. Uyra felrepült tehát a csillogo pénzdarab és vele együtt Fortuna is, a szerencse szeszélyes asszony istene. Megsokalta a pici lány örömét., szeszélyes változandosága Hóric zsebébe seperte a tutet, sut, állandó pártfogójául szegőgótt« Az utolso husz leunál Béla fejére kigyöngyözött a-verejték* Ez is elsodrodott a szenvedély lavinájával. Béla reszketett. Mintha egy darab szivéből is lett volna, a Móric zse bében villámgyorsan eltűnt pénzen. A megmaradt darabnak pedig-", minden dobbanása ezt verte most nekipirult fülébe: szerezd visz3za, szerezd vissza:: Lázas gyorsan futott ereiben a vér, mentő gondolat cikákázott át hirtelen át agyán: a gi o s zkutya megment. Nem tétovázott egy percet sem. ürombecsillanó szemmel, de kétkedő hangon megkérdezte a győztest: Folytatod még? Várnál egy kicsit? Hoznál?- kérdezte Móric. Futok... Üt perc múlva a kutyuskával zsebében rohant vissza... A kutyus eleinte nagyon örült. Nemcsak a sétának, dc azért is% mert soha, olyan ügyesen és hamar, ily sok pént nem*-szedett még ki belőle Béla. Jolánka uzsonna és tizurai pénzei, s-om hoztak szerencsét a bátyuskának. Kicsúszott a perselypénz nagy része is ideges ujjai közül. Már alig volt a gipszkutyusban valami, de a győztes mosolya valósággal kinozta Bélát. Taszoka szemeibe könny gyúlt« Masmarokkal megszeritotta gazdája. Mégis meggondolta magát: »tiïem! Mégsem! Hátha nem tudok ilyet venni. Hátha ez a pénz is elmegy. Mi az? Nem folytatjuk? Nines már főbb benne? - Piszkál-