MAGYAR UMBRIA 1929. február

TASZOKA

ta Bélát Móric gúnyos hangjy, Taszóka nem érte meg a mama nevenapját. Egyszerre sütött darabjaira és a Béla szerencsétlenségéthozó feldobott pénzre a déli nap. Vesztett. Meghalt a kis kutya is. Béla mintha mély álomból ébredt volna fel, mikor a szenvedély okozta hályog lehullott szeméről s meglátta a tört cserepeket. Réme.s valóságra ébresztette a távozó Móric gunykacaja. Húgának rémült arca jelent meg előtte. Nehéz könnycseppek gördültek le arcán. Talán felóráig is térdepelt a cserepek mellett. Felocsúdott végre, megtörölte arcát. Haza indult. Mindent megvallott. .. Délután öt órára újra a régi helyén állott Taszóka, a gipszkutyus. A régi vagy más, azt csak apa és Béla tudják. Egy bizonyos: ennek a Taszokának halála sokkal nagyobb örömet ckozott, a mamának, mint a másiké. Vajdahunyad. Kázmér.