MAGYAR UMBRIA 1929. február

TASZOKA

annál elegánsabbaknak tűnjenek £el egy-egyarra tévedt zárdista előtt. A küzdőtéren csak hárman maradtak, Móric, a zsidó korcsmáros fia;Galánthay, aki hónapjára 100 leu zsebpént kap, és Zöldi Béla, a Jolánka testvére. Egymás után dobták fel a nem is egy, de két leusokat. Angol lord is megirigyelné, amilyen kőmosollyal seperték be , vagy vesztették vagyonukat. A Béla arca tűzpiros volt. Alágyujtott a játékszenvedély Hazárdul nyert; Egész tekintélyesen kövérre duzzasztotta a leusok döbbenetesen nagy tömege ceignadrágja zsebét. Móric, Zsebében ötven-tagu két és egy leusok vigan csilingelő zenekarával kezdett a játékhoz. Az ötven tagú zenekar negyedóra alatt siralmasan csörgő husz tagra olvadt le, és akárhogy rázogatta őket ügyesen vékony kezével, most már csak fájdalmasan halk és bucsuzenét csilingeltek. Móric ajkába harapott; Mohón megvillant nagy, fekete szeme. Játszuk nagyobb pénzbe!- Szúrta a másik két játékosba mondatát.- Husz leüt teszünk és arra debjuk fel, hogy Korona-e vagy Sas- ? Mehet? kérdezte. Felőlem .Biggyesztette el száját Galant

hay, Benne-vagyok, mondta Béla is. Es megcsillant a pénz darab" a játékszenvedélytől tüzes szemük előtt. Korona! Kiáltotta Béla és Móric. A következő pillanatban csakugyan a penz koronásfele vonta Móric és Béla szemét még csillogóbbá. Ez igy ment egy félórán keresztül, a szerencse folyton kettőjüket cirógatta. Végül Gálánthay ki jelentette :

HMa több nincs» üt leüt adjatok villamosra Kérlek, udvariaskodta volna Móric a pénzt a fiu tenyerébe, de Galánthay eltolta. Bélától vette el. Tartsd meg csak- háritotta vissza a nemes gesztust. Szép tőled, hogy adnál annyit amivel haza menjek. De ti nem folytatjátok? Egyformán nyertetek, most ti verekedjetek , ezt már menésközben mondotta. Én szívesen, én folytaicmi, mondta Móftic ajkán egy jól irányzó* gunymt»oiy. Parancsaiul Béla?? De huszonöt leu egy