MAGYAR UMBRIA 1929. február
EGY KOLDULÓ BARÁT EMLÉKEIBŐL
szerénységből szabadkoznék a szíves invitálásra. Bennem elhűlt a vér. De ugylátszik iljrfoku érzéketlenségre a plébános ur nem számított, mert mintha csaj: feladta volna a meddő harcpt és letette volna a fegyvert Lázár testvér kecskeméti flegmája előtt.- Melinda -szólt ki kisvár itva mélabúsan a bonyhára - hozzátok a vacsorát! A tavalyi rizlingből is hozz fel egy üveggel, hadd kóstoltassam meg a tisz telendő urakkal!- Pista bácsi!- rendelkezett erre Lázár testvér, mintegy visszhang - szaporán fogjon ki; kinálja meg a Julcsát avval a kis friss lucernával ott az udvar végiben! Alig győztem az egyik ámulatból a másikba esni. Egy óra múlva megsemmisülten terültem végig tornyos ágyamon. 5. Falusi reggelek. „Szereteih a reggelt, Mikor a jegenyék sudarára Legelébb esik a Születő nap arany sugára S kiderül a vidék, Szine, illata, han|ja feléled: Tova még, tova még! Enyém a nap, enyém az élet! 1' /Arany J/ Falusi reggelek, ki tudhat titeket a tollára venni? Ti éjszaka burkából kifeslo bimbók; rajtatok remeg az első harmatcsepp, az első hamvas sapsugár. - Reggel minden olyan bizakodó, erős: enyém a nap, enyém az élet!Most azt kellene leirnom, milyen is a falusi mise. De csak az oltárt látom már; szekfüt, viciât, bazsalikomot a tis ta gyolcson. A kis pulya mezitlábas ministráns bátor hangocskájára emlékszem még; azután az a tiszta kis templom... s azo az egyszerű arcok... Enyém a nap, enyém az élet! Itt osztogat ják az eleven Életet : Jézust. Lám, Tőle kapjuk az első alamizs nát, az első buzaszemet, az első falat kenyeret: Önmagát. Sze gények és koldusok Istene, soha ily közel nem éreztelek, mint e falusi templomban, hová egy üres zsákkal fordultam be kéregetni s ime tul^s*rduló mértékkel mindent megtöltöttél jókkal Enyém a nap # enyém az Élet! Odakint szóciuskámjta. pillantok. Olyaa #ugárzó az ar«a,
