MAGYAR UMBRIA 1929. február

EGY KOLDULÓ BARÁT EMLÉKEIBŐL

mintha csak azt mondaná:,, Haj Danyi, mégegyszer, semmit se fé)j: Jézus is velünk jön kéregetni," 6. Munkában, Leírhatatlan érzés az, mikor valaki évek óta nem lát­ván más embert /t.i, baráton kivül!/ s nem hallván más hango­kat a } 1Hic vir despiciens mindum etc." szép vontatott korá ­lis melódiáin kivül, s ugy élt már évekig, mint az üvegház egyenletes melegében és fényében a féltett virágszál* és m#st egyszecsak kitelepül a kerti virágek tarka sokféleségébe, a verő napsugár alá, a csipős friss levegőre, szóval az örökké nyüzsgő élet kellős közelébe. A falu szájtáti apraja, mint valami uszály, kisérget minket állhatatosan házről-házra^ bizony „ spectaculum facti sumus mundi T'/I .Cor. 4,9./ Minden deszkapalánk, vagy 1 ? gát" / mint arrafelé nevezik/, melyet szöges vándorbotommal meg ­zörgetek, egy-egy kis külön világot rejt maga mögött. Ehhez tartozik elsősorban egy meglehetős barátságtalan, szőrös-po­fáju komondor, avagy fürge kis vicsori-fogú terelő-puli ku­tya, melyet legcélszerűbb mindjárt az elején jól orron-ütni a mondott bottal, mert máskülönben vérszemet kap és esetleg lehúzza rólad a kollekciós habitus toldott szegélyét, vagy ha bátrabb - te pedig gyanútlanabb természetű vagy a rendes­nél - a bokádba harap, mint e sorok Írójával egyszer mege ­sett/ tisztesség ne essék, szólván /. Azután ott varrnak azok az édes kis csoppségeki Némelyikük szégyenlős, másikuk vadóc kis indián. Lesnek már a deszka-réseken kandi szemükkel, majd eszeveszett futásnak erednek és n_jön a barát!" csatakiáltás­sal vágódnak be a konyhára, az „ Édes , ! szoknyája mögé. Nyű ­zsög, ferr minden e zsúpfödeles darab életben- valoságos mikrokozmosz! - Törik, tapossák, tilolják a kendert; sujkol­ják a ruhát; ganajos sárral tapasztják a padlót; meszelik a házat. Itt a búbos kemencében sül a friss.kenyér ; amott egy szegény, tehetetlen, beteg anyóka sütkérezik a napon.- Min­denütt mondunk vagy egy jő szót, mig előkerül a szakajtó s kiszalad vele a kocsihoz a Panka vagy a Lojzi, De van ugy, hagy a szokottnál nagyobb bizalommal for­dul hozzánk, kérdez vagy panaszkodik valamely jó lélek. Ha­inan»-^ kitárul ez a legbensőbb mikrokozmeraz is, és fönntar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom