MAGYAR UMBRIA 1929. február

EGY KOLDULÓ BARÁT EMLÉKEIBŐL

s jelenleg már csak néhány pohárka bor s megfelelő pipaszó mellett üldögélt gyanus-külsejü úriemberrel a verandán. Beléptünkkor egy jói-fejlett házisárkány /értsd: házvezetőnő/ állta utunkat a folyósón. Utóbb megtudtuk: „Melinda nagysád

11 névre hallgatott. Még mielőtt előadhattuk vclna, hogy mi járatban vagyunk, hcsszu litániába kezdett: A nagyságos ur napok óta gyengélkedik - hadarta mintegy ïefckc* - nem fogad senkit; a nagyságos ur kerán lefekszik, nem lehet mcst őt* zavarni stb. stb," E csekély bevezetést öt percig tartó szóözön zápora követte. Szerencsénkre a kedves hangokra kijött maga a plébános ur is, mondhatom egészségesen, mint a makk, férfiúi erejének teljében, vörösen és kedélyesen. A sárkány legott elhallgatott, de azért egy csöppet sem szégyelto magát. Részvéttel tudakozódtunk a plébános ur megrokkant egészsége felől és mellesleg szerényen szállást és pártfogást, kér tünk. A nagyságos ur vészesen elkomolyodott. Nem titkolta el, hogy éppen a legrosszabb időben jövünk; mért nem a jövő, vagyis inkább mult héten jöttünk; Ő amint látjuk beteg; a gazdasszonyát ép délután darázs csípte meg, holnap viszik fel Pestre a Pasteur-intézetbe beoltani veszettség ellen / no, ezzel ugyan már elkéstek- gondoltam/; ő maga Is, mármint- a plébános, szállodában kénytelen étkezni. AzonfÖlül tegnap jartak a faluban karmelita apácák, valamint a kapucinusok, nemkülönben az irgalmas nővérek, azonfölül a cigányok. A falu teljesen ki van szipolyozva. Kéregetni képtelenség! Én eközben rettegve nézegettem hol az ajtót, hol az ablakot, hogy melyik volna közelebb és bökdöstem hátulról, ahogy csak tudtam, drága szóciuskámat, a kecskeméti fra Lázár ót, hegy mikor menekülünk már. Ö azonban /0 Istenem!/ rendületlen angyali mosolyával hallgatta végig a plébánost, a szünetekben pedig egyre csak azt hajtogatta: Nem baj kérem szépen, nem baj kérem szépen; megleszünk mi akárhogyan; azért mi is csak megpróbálkozunk valamicskét összeszedegetni. Késznek nyilatkozott, hegy szivesen elalszunk kinn a szérűn; megelégszünk vacsorára egy falat kenyérrel is.Mindezt a legnagyobb természetességgel adta elő, mintha csak