MAGYAR UMBRIA 1929. február

GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN

szeretni és elmélkedni, gyümölcsözni és elmúlni és megint újraszületni, élni az ég alatt. Élni és élni, napsugárban,holdfényben, illatban, harmatban, boldogságban. S meghalni szenvedés nélkül, az uj tavasznak, uj életnek reményében. Ki tudja hogy van? Az Akadémia sem tudja. A Természettudományi Társaság se tudja," Ilyen a2 6 nyelve, ez az o gondolatvilága. Ezen idézetek által már meg is mutattuk az egész gondolatvilágát. A következőkben nem sok ujat ad, hanem a föntebbieket csak más alakba önti, érzelmei más formában nyilvánulnak meg. Tehát lelke hullámzik előttünk, s itt- ott uj vagy régi gondolat csillan meg uj színpompában, mint a kék tavak hullámai fölé kiugró ' hal . ezüstösnteste a lenyugvó nap fényében. De ily gyors változás ellenére is nagy és különös lelke ismertté lesz elöt tünk. A legszebb részleteket fogom adni, de szépségben a'többi sem marad sokkal hátrább. Itt figyelhető meg leginkább legnagyobb kincse: a megfigyelő képessége is, Lehetőleg szószerint adom, s közbevetett mondatokkal nem igen fogom gondolatmenetét zavarni. 1/ Gárdonyi napsütéses májusi délután az erdőnek patyoi latzöldbe öltözött bokrai alatt gyöngyvirágra bukkant. „Itt térdelek - irja - egy kis fehér virág előtt,amely a bokrok árnyékában rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel. Nem tudok betelni ezzel illattal és a nézésével. A gyöngyvirág a rejtelmes gyöngyvirág, az én gyönyörűségem. Minden más virág kitárja szépségét és az égbe néz ! Egyik a napot imádja, a másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes árnyékában rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol,mint az imádkozó menyasszony. kert néz a Heliotrop a napba? Mért néz a csillagokba? Mért ébred a vizi rozsa hajnalban? Mért zárja be kelyhét a mák napszállat után? És mért hajlik a gyöngyvirág a föld felé? Mért nyilatkozik bennük az a sokféle vonzalom,-ha a vi* rágoknak lelke nincsen? A Teremtő, aki a mindenséget milliárdnyi életformád