MAGYAR UMBRIA 1929. február

GÁRDONYI GÉZA VILÁGNÉZETE MÜVEIBEN

népe sitette meg,csak egyféle lelket tudott volna teremteni? Csak épen nekünk teremtett volna lelket? Fénysugarak törnek elö a biblia eláő és második fejeze­téből. A Názáreti Bölcs minden szavát is tiszteletembe fog­lalom. De hogy az élő teremtmények között csak az ember hor­doz lelket.../9/. Talán jutott az Isten leheletéből máshova is a Paradi­c s ómban. Talán jutott az állatnak, jutott a virágnak is? És ahogy az ember megérti egymás lelkét, az állat is megérti egymás lelkét, a virág is megérti egymásnak a lel­két. Es az Isten megérti valamennyiét. Az ember mindenre, amit nem lat, nem hall, neu érez, azt mondja: nincs. Pedig csak azt kellene mondania: nem t u­ő o m . A nincs vakság. A n e m-t u d o m imádság. Hogy mondhatnám azt, hogy a gyöngyvirágnak nincs lel­ke, mikor látom, hogy ál, szereti a földet, a bükkfák árnyé­kos erdőit, a csendességet. Látom szűzies rejtőzését,angya­li alázatosságát. Érzem mámorito leheletét, b arra gondolo::, hogy o is néz engem, néz fehér szépségeben, ártatlan nyugod­tan, mint ahogy a napot, a holdat, a csillagokat, meg egy­mást nézi a sok mindenféle virág, Es az ö uue, tiszta aláza­tos szépségét bámulva, rajtam valami édes szent megértés om­lik által.,.Lehet, hogy a testet levetkőzve tovább élünk a földön, mint a tuzböl felszálló fény, virágból felszálló il­lat. Ki tudja, nincs-e épen olyan s : „ég nagyobb életvilág a láthatatlanságban^nincs-e ott is ember, állat, virág,nincs­e ott is számokban le nem irható sokasága az élő millió faj - ­tának, mely ott is végtelen időben folyton hal és folyton új­ra születik. En az emberfajta e láthatatlan élőket érzem a virág illatában, a szellőben, a fényben, a sötétben, a zeneben,a tüz lángjában, a csendessegben. ls a gyöngyvirágot csókplva Őket csókolom." Annak a bizonyitasára, hogy Gárdonyi mennyire szeret-

Next

/
Oldalképek
Tartalom