MAGYAR UMBRIA 1928. április
Szellemi és lelki élet - A víz metafizikai szemszögből tekintve
lásárul .van szó. Lehajtott fejjel susogja: Hoc no n p ossumus facéréi A már leesett esővíz viselkedése is igen éôdeke s és nagyfontosságú célbeirányitást mutat. Ugyanis nem cidja fel a termőtalaj szükséges elemeit, ti. kova- és foszforsavakat, nem különben az ammóniát és a káliumot-, melyeket már a kutvagy a forrásvíz felbont. Ha az esöviz ugyanezt tenné, nem az életet, hanem a halált ontaná magából. A hidegebb tájakon pedig télen mily halkan, csendben, piciny csillag alakjában, szinte lopva szállja meg a földet talán azért, hogy az édesen alvo természet álmát ne zavarja.. Puha, selymes, lágyan ragyogo fehér bundával tcriti be dermedt testét, hogy a rajta s benne életét féltő életet megvédje. Gondoljuk csak el, mi lenne akkor, ha csikorgo télen já-tszva libegő hópelyhek helyett folytonosan jégszilánkok ostromolnák földünket...,vagy ha mint viz esnék is le, io itt megfagyna?... A kertészek csak este és reggel szoktak öntözni, mert különben inkább ártanának, mint használnának a növénynek. Sokkal praktikusabban oldja meg e müveletet a természet. Bármely pillanatban elfödheti a napot s nyugodtan, minden veszély nélkül öntözheti a földet. A testek az általános természeti törvények szerint folytonosan húzódnak össze, fajsúlyúk növekszik a hideg behatására. A viz atomjaiban kivételesen csodás eró van beágyazva, mely szerint a viz 4 C -nál C. éri el a legnagyobb faj súlyát, sűrűségét s igy a -jég könnyebb lévén.a víznél nem merül el. Ha ez nem lenne így, folyoink, tavaink fenékig befagynának. Halál várna a benn szorong életre, s pusztulás a környékre, mert mines oly napsugarunk, mely ezt a jégpáncélt felolvaszthatná. íme az isteni gondolat és terv legmegkapobb célbaszökése\l• Az esőcseppek es hópelyhek erekbe, csermelyekbe verődve, morénákba tömörülve, glecserekbe préselődve törik, zúzzák marják a sziklákat, büszke magaslatokat, hogy magd a mélységeket betölthessék, ugyanis ók jobban szeretik az egyenlőséget, mint. az emberek. ] ajd nagyobb medrekbe patakokká, illetőleg folyokká duzzadnak s mi g a tengerbe nem jutnak sóval,
