Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VIII. FEJEZET. Jámbor érzülete és hogyan vonzódtak hozzá az esztelen lények

Engedelmével aztán a tücsök távozott, s utóbb ott nem látták többé, mintha parancsát nem akarta volna megszegni... 10. Sziénában egy nemes úr, mint betegnek, élve küldött egy ismételten elfogott fácánt. Amint ez a szent férfiút hallotta és látta, olyan kedveskedve ragaszkodott hozzá, hogy semmikép sem lehetett tőle elválasztani. Több ízben kivitték a szőllőbe a testvérek lakóhelyén kívül, hogy tetszése szerint távozhasson, azonban gyors repüléssel tért vissza a szenthez, mintha mindig ő idomította volna. Végül is valakinek odaajándékozták, aki Isten szolgáját tiszteletből meg szokta látogatni. Ennél azonban egyáltalán nem evett, mintha bánkódott volna a szent Atyától való távollét miatt. Mikor aztán visszavitték Isten szolgájához, amint megpillantotta őt, örömének kifejezésével mohón fogyasztotta ételét. Mikor meg az alvernai magányába ment, s ott Szent Mihály arkangyal tiszteletére negyvennapos • bőitölésbe kezdett, különféle fajta madarak repültek cellája köré, s hangos énekszóval és örömük külső jelével mintegy örvendeztek érkezésének, s a szent Atyát időnkint hívni és buzdítani látszottak. Ezt ő észrevéve így szólt társához: — Látom, testvér, hogy Isten akarata, hogy itt tartózkodjunk valamelyest, mert a madárka nővérek láthatólag örvendenek ittlétünknek. Ottidőzése alatt egy arra fészkelő sólyommal kötött belső baráti szövetséget. Éjtszakának idején ugyanis, mikor a szent férfiú zsolozsmára szokott volt felkelni, hangjával jelezte az időt. Az Isten szolgájának ez igen tetszett, mert gondossága, amit iránta mutatott, a lustaság szellemét távolűzte tőle. Ámde midőn a betegség szokottnál jobban kínozta, a sólyom is megkímélte, s nem jelezte a rendes ébresztőt. Mintha Isten vezette volna, s hajnaltájt hang^ jának csengőjét édesen szólaltatta meg. Bizonyára égi jóslat volt mind a sokfajta madár öröme, mind a sólyom hangja arra nézve, hogy az Isten dícsérője és imádója a szemlélődésnek szárnyain emelkedve itt érdemesül majd annak idején a .szeráfi látomásra (sebhelyek). 11. Midőn grecciói magányában tartózkodott, **