Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

VIII. FEJEZET. Jámbor érzülete és hogyan vonzódtak hozzá az esztelen lények

egy időben a helység lakóit sok baj érte. Ragadozó farkasok falkája pusztította nemcsak állatjaikat, der az embereket se kímélte. Majd jégverés paskolta vé* gig vetéseiket és szőllőiket. Az így sújtott lakosság* nak prédikálva, a szent Evangélium hírnöke így be» szélt hozzájuk: — A mindenható Isten tiszteletére és dicsőségéi re biztosítlak benneteket, hogy mindez a baj elmúlik és rátok tekint az Ür, sőt megsokasítja javaitokat, ha hisztek nekem, megkönyörültök egymáson és igazi gyónással a bűnbánat méltó gyümölcseit termitek. Hangsúlyozom azonban, hogy ha a jótéteményekre hálátlanoknak bizonyultok, megújul a csapás, kétszeres lesz rajtatok a büntetés és még nagyobb harag pusztít majd fölöttetek. Attól az órától kezdve buzdítására bűnbánatot tartottak és megszűnt a baj, elmúlt a veszély és sem a farkasok, sem a jégverés nem okozott többé szerencsétlenséget. Sőt, ami ennél is több, ha a szomszédos földeken jégeső pusztított is, az ő határaikba érve megszűnt, vagy másfelé fordult. A jégeső is, meg a farkasok is állották az egyességet Isten szolgájával és a jó útra tért embereket nem bántották, amíg ígéretükhöz híven az Isten törvényei ellen nem cselekedtek. A boldog férfiú csodás bájú és erejű jámborságáról kegyelettel kell megállapítanunk, hogy a vadállatokat megfékezte, az erdeieket megszelídítette és általában a bűnbeesett ember ellen lázadó állatok természetét engedelmességre hajlamosította. Valóban ez az a jámborság, amely az összes teremtményekkel együtt mindenre hasznos, ígérete lévén a jelen és & jövő élet felőlfi , •) Tim. I. i, *.