Szent Bonaventura: Szent a szentről. Assisi Szent Ferenc életrajza (Budapest 1942)

XIV. FEJEZET. Türelme és halála

XIV. FEJEZET Türelme és halála. 1. Ferenc már testben és lélekben Krisztussal keresztre szegeztetve

1 nemcsak az Isten felé lángolt szeráfi szeretettől, hanem a keresztrefeszített Krisztussal szomjúhozta az üdvözülendők sokaságát is. Ez okból, mivel a szegverte sebek miatt lábán nemigen járhatott, a városokon és falvakon úgy vitette halódó testét. Krisztus keresztjének viselésére másokat is lelkesített. Testvéreinek azt mondta: — Testvérek, kezdjünk szolgálni Urunknak-Istenünknek, mert mindeddig sem sokat tettünk! Erős vágy vonzotta az alázatosság kezdetére való visszatéréshez, hogy mint kezdetben a bélpoklosoknak szolgáljon és munkától immáron megrokkant testét a régi szolgálatra bírja. Föltette, hogy Krisztus segítségével nagy dolgokat visz végbe. Bár ernyedő tagokkal, de erős és tüzes lélekkel remélt új diadalt az ellenség fölött. Nincs helye ott sem fáradtságnak, sem tunyaságnak, ahol a szeretet sarkantyúja nagyobb dolgokra ösztökél. Olyan teljes volt benne a test és lélek egyezése, akkora az engedelmesség készsége, hogy midőn a legmagasabb életszentségre törekedett, a test nemcsak nem ellenkezett, de sőt elöljárt. 2. Hogy pedig az Isten emberének érdemei rainél inkább halmozódjanak, ami különösen a türelem gyakorlásával lehetséges, számos betegség kezdte ki, s hozzá oly hevesen, hogy alig volt tagja kínzó fáj* Gal. 2, 19.