P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

VI. fej. Pármai Jánosnak a kolduló rendek és a párizsi egyetem vitájában folytatott tevékenységéről

az egész világra gyakorolt befolyását. 1239-ben már a ferencrendnek is két nyilvános tanára van. (Alexander Halensis, Johannes de Rubella). A koldulórendek ez a törekvése az egyetem világi tanárait végzetesen elkeserítette. 1252 februárjában ezek a professzorok azt követelték, hogy minden szerzetes-kollégium elégedjék meg egyetlen iskolával és egyetlen tanárral. Ebbe azonban az érdekelt rendek nem mentek bele. A tulajdonképeni ellentétek kipattanására egy véletlen esemény adta meg a lökést. A párizsi városőrség (rendőrök) ugyanis jogtalanul erőszakoskodtak néhány egyetemi hallgatóval szemben. A tanárok erről az esetről mindjárt határozatot foganatosítottak, de ebbe a két domonkosrendi és egy ferencrendi professzor mindaddig nem akart belemenni, mig a fennforgó esetről a Szentszéket meg nem kérdezik. Erre a tanári kar a domonkos- és ferencesrend fiainak egyszerűen megtiltotta, hogy előadásokat tarthassanak. 1253 és 1254 között azonban a ferencesek és az egyetem viszonya váratlanul jobbrafordult. Mi történt? A szintéren megjelenik a békeangyala: Pármai János, aki föltette magában, hogy a tanárikart rendjével kibékíti. Evégből összehívatta az egész párizsi egyetemet és szellemes beszédben igyekezett a békülés útját