P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)

V. fej. A pápa B. Jánost apostoli követ minőségében a görögökhöz küldi

oly ellenséges érzületű a latinok iránt. A fönti okokhoz kell csatolnunk még azt is, hogy a mohamedánok már a görög birodalom határait döngették ; azért is a görögök csak a nyugatiaktól remélhettek segítséget és így erkölcsileg is kényszerültek velük felvenni a tárgyalás fonalát. Azért állíthatjuk, hogy a tárgyalások és egyezkedések megindításában Vatáciust — bár nem vonjuk kétségbe, hogy vallásos okok is közrejátszottak — túlsúlyban mégis politikai számítások késztették. A későbbi Paleologos VIII. Mihály görög császár (1260—82) állítja, hogy Vatácius a tárgyaláskor a pápa követének, János generálisnak megígérte áttérését a katolikus hitre, „ha ő — t. i. a pápa — tartózkodik a latinok megsegítésétől, akik a várost (Konstantinápolyt) birtokolták". íme a politikai föltétel! 2. Rávilágítva a görög viszonyokra, lássuk a pápai követségnek működését, illetve történetét. Amig 1249-ben János generális rendfőnöki tisztéből kifolyólag a spanyol ferences rendtartományokat látogatta, IV. Ince váratlanul Lyonba hívja őt. A pápánál ugyanis jelentkezett Vatácius két ferencrendi követe : ír. Salimbene (görög származású, nem a krónikás) és ír. Tamás. A spanyol útról visszatérő generálist azonnal fogadja a pápa és a következőket m

on

<jj

a