P. Takács Ince: Boldog Pármai János A béke anygala (Budapest 1930)
V. fej. A pápa B. Jánost apostoli követ minőségében a görögökhöz küldi
ebben az időben kiváló nagytekintélyű görög férfiú hódította meg a keleti kereszténység legjobbjait, t. i. Nicáphorus Blemmides, aki sok katolikusízű munkát írt és aki nagy befolyással volt Vatáciusra is. Ha mindezeket a körülményeket tekintetbe vesszük, arra a megállapodásra jutunk, hogy idővel, legalább is uralkodásának második felében, Vatácius császár a római Egyház felé hajlott. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a görögökkel az unióra egyesülést sürgető legutolsó próbálkozás 1234-ben IX. Gergely alatt volt, amikor is a pápa részéről a tárgyalást két ferences és két dömés szerzetes vezette ; Vatácius már akkor megmutatta jóindulatát. Hogy a megegyezés mégis meghiusult a két egyház között, annak oka a görög Germanos pátriarka volt, aki csalfa huzavonával és hamis okoskodásokkal igyekezett megakadályozni a komoly és döntő lépésre irányuló elhatározást. Vatácius már akkor legalább is külsőleg udvariasnak, kedvesnek mutatta magát a pápai követek irányában. Germanos pátriárka halála után II. Manuel (1245—55) következett, aki kiválóan feddhetetlen életű volt ugyan, de mint Georgios Akropolita írja, olvasni is alig tudott; ez a Manuel, aki alatt Pármai János tárgyalásba bocsátkozott a görög egyházzal, már nem volt