P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
resztül hatolva, a Góbi sivatag szélén előretörve Khorasszánon át jutott már részben ismeretes vidékre Perzsiában, illetve Örményországban. Már jóval előbb azonban elvesztjük útirányát, úgyszintén csak föltételezzük, hogy a Szentföldön is volt, ahonnét 1330-ban került haza kétévi viszontagságos utazás után. B. Odoriknalí: teljesítményéből már most sejthetjük, hogy ő az eddigi nagy misszionáriusoknál jóval nagyobb útat tett meg. A legmesszebb fekvő Keletre őelőtte az egyháziak közül csak Montecorvinói János jutott el: majdnem ugyanazon úton haladva ért el Boldogunk is Kambalekbe és ebben fölülmulta Piancarpinót és Rabrukot, akik csak Karakó rumig értek el; de túltett Montecorvinói Jánoson is, mivel ő visszafelé is megjárta e szédületes távolságot. Ilykép e téren csak a Marco Pólók versenyezhetnek vele. Pordenonei B. Odorik földrajzi és néprajzi megfigyelései. Boldogunk halhatatlanná tette nevét már puszta vállalkozásával. Méltán nevezi az egyik tudós író és jelenkori misszionárius az ő teljesítményét „vakmerőségnek". 1 8 Emellett tapasztaltainak tollbamondását is reánk hagyta. A nekünk hagyományozott írásműről meg kell jegyeznünk, hogy ebben nem adja mindazt, amit tapasztalt. Mint nyugati ember egyszerre belecsöppen a szertelen éghajlati lehetőségek közé, belekerül a szélsőséges népviszonyok, kultúrák és a természeti emberek körülményeibe. Mindezt ámulattal látja és a látottak valósággal lenyűgözik; de ezáltal lesz hajlamossá sírra is, hogy olyan dolgokat is elhigyjen, amelyek magukban véve lehetetlenek. Azt is meg kell állapítanunk nagy utazónkról, hogy mindazt, amit észlelt, csak egyszer, futtában és a maga külső megjelenési formáiban látta; így kevés alaposságot, az okok fürkészését, és mélyrelátást vihetett be szerzett ismereteibe. A sok látványosság túlterhelőleg halmozódott fel agyában és azért élénk érdeklődését is csökkentette, s ha egyenesen nem is un1 8 P. Dr. Otto Maas O. F. M, Der selige Odorich von Pordenone, Antoniusbote, XXXVIII. 1931, j an. 4—5., „Tollkühnheit des Wagnisses".
