P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
tatta, de föltétlenül akadályozta abban, hogy századához is mérten szakszerű útleírást nyújtson az utókor számára; mégis érdeme, hogy sok új, európai ember előtt eladdig ismeretlen néprajzi, földrajzi, kereskedői, közlekedési újdonságot ír le. Mindenesetre olyan dolgok a Relatiojában felhozott élmények, amelyek a fáradt, beteges és már halni kész Odorikot is még utoljára megtudták ragadni. Reánk, hatszáz év távlatából visszatekintőkre már csak annyiban is jó hatással lehetnek közleményei, mert sok általa közölt ismeretet a jelenlegi utazók műveiben is megtalálunk és így igazolva látjuk Odorik közléseit. 1. Földrajzi és néprajzi észrevételei. Hogy némi fogalmat alkothassunk magunknak Boldogunk egyéniségéről és útjáról, legalább nagyjában át kell futnunk Relátiójának fejezeteit. Különösen sok meglepőt tartogat számunkra a vidékek és a nép leírásában, avagy a szokatlan viszonyok rövid közlésében. Meglepően éles megfigyelőnek mutatta magát akkor, amidőn Trapezunt városát a Perzsia felé irányuló forgalom főhelyének mondja; amiben az egyik tényező, hogy ebben az időben Trapezunt császárváros is. Beszél ugyanis „császári palotáról". A császár, II. Alexios (1297— 1330) volt. Nagy élvezettel szemlélte Boldogunk e város körül azt a jelenetet, amidőn egy ember szelídített fogolymadarakkal kisértette magát, amelyek egy hívó szavára köréje szálltak. Hasonló jelenségekről más utazók is tesznek említést. 1 9 Ha Erzerumról, Nagyörményország városáról azt állítja, hogy gazdag és terményekben bővelkedő: bor kivételével, mivel nagyon hideg éghajlata van, s valóban egyike a legmagasabban fekvő városoknak (2030 m.); ha azt írja, hogy nem messze innét ered az Eufrátes és, hogy a Tebrisz felé vezető úton fekszik, — mintha csak Sven Hedint hallanók, aki ezt a vidéket szintén beutazta 2 0, s aki, mint Odorikunk, látta a hóval borított Ararat hegyét, ahol a Szentírás szerint (héber szöveg) Noé bárkája a vízözön után megállapodott. A perzsia felé haladó úton elért Tebriszbe (Tauris), amelyet tévesen a régi Susának tart. Mindaz, amit e város látogatottságáról, világforgalmáról mond, nem fog1 9 Ptülé i. m. 82—83 jegyzet. ** A rejtelmes India felé.