P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
II. A KEREK ASZTAL LOVAGJAI - KRIM FÉLSZIGETÉNEK ÉS VIDÉKÉNEK KÖZÉPKORI KERESZTÉNYSÉGE
1267 körül Uran Timur Kannal, Mangu Kan helytartójával kötött megegyezés szerint, kettős várfallal vették körül, amelyeken belül 6000 lakott ház az itáliaiak, görögök és örmények birtokában volt. A vár körül elterülő külváros roppantnyi területeken elfekvő település, amelynek 40.000 háza van tele mindenféle ritusú keresztényekkel, továbbá mohamedánokkal, tatárokkal és zsidókkal. 3 Ezzel már jeleztük is, hogy a XIII. század második felében kezdődik a városoknak és magának a félszigetnek is a nagy fellendülése, amikor a genovaiak jutnak a Pontus Euxinus partjain nagy befolyáshoz. A genovaiak hatalmának fölvirágzása pedig abban leli magyarázatát, mivel a velenceiekkel szemben ők segítették Paleologos Mihály görög császárt 1261-ben a konstantinápolyi latin császárság megbuktatásában. Paleologos Mihálytól a genovaiak ezért megkapták Konstantinápoly külvárosát Galatát-Perát, a Fekete-tenger és Krim-félsziget fölötti kereskedelmi hatalmat. Ez időtől fogva nagy az általuk alapított, vagy megerősített várak és városok hírneve. Ilyenek: Kaffa, Sudak, Balaklava. Ezek révén pl. Genova a Kaffánál végetérő és Belső-Ázsiába vezető kereskedői úton és a Káspi-tengeren keresztül kapja szőrméit, terményeit és egyéb áruit. A tatárok uralkodói nem nehezményezték az európai kereskedést, sőt szívesen látták azt, mert nekik is nyereséget jelentett. 1441-ben külön krimi kánság alakul, de csak három évtizedig tart, mert 1475-ben II. Mohamed török szultán uralma alá kényszeríti azt. A törökök hatalma e területen 1774-ig áll fönn, amikor a kücsükkainardzsi békében a török kénytelen elismerni Krím függetlenségét. A folyton növekvő orosz befolyás ennek is véget vetett 1783-ban, amidőn az utolsó kán SaginGirei az oroszok javára évdíj fejében lemondott uralkodói jogairól. Attól kezdve állott Krim az orosz cár, illetve a szovjet uralma alatt. 3 P. Girolamo Golubovich O. F. M., Biblioteca bio-bibliografica della Terra Santa e deü'Oriente Francescano, Quaracchi, II, 546—47.
