P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)
I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN
Napsütétses Indiában c. könyvének lapjait olvasnók.* 8 A hátsóindiai szigetek egyikénél (Lamori) említi a nö- és vagyonközösséget (XII. 445.). Ezekről különben ezt a jelentőségteljes és súlyos ítéletet mondja: „ez a nemzet pestishozó és elvetemült, mivel úgy eszik az emberhúst, mint mi megesszük a marhahúst". Csuen-csu (Zayton; XXI. 460.) városánál megemlíti az óriás pogány kolostorokat, amelyekben 3.000 pogány szerzetes is van. Tibetben és a távol keleten még ma is mindig vannak nagy lakosságú kolostorok. Volt Boldogunk egy ilyen kolostorban, amelynek lakói állatokat neveltek, amelyekről azt hitték, hogy „nemes embereknek lelkei"; vagyis a lélekvándorlás híveiről tesz itt említést, akiknek hitét különösen Lao-tze kínai bölcselő formálta tanná. Ha még megemlítjük, hogy B. Odorikunk végignézte, mikép „etetik" a zaytoni nagy kolostor lakói a bálványokat, továbbá miként temetik el a tibetiek halottaikat és milyen az asszaszin mohamedán szekta fejének földi paradicsoma, akkor meg kell állapítanunk azt, hogy B. Pordenonei Odorik a XIV. század harmadik évtizedében is annyit és oly sokat látott, hallott vagy tapasztalt a különféle keleti vallásokat illetőleg, hogy az díszére válnék egy, az összehasonlító vallásudománnyal foglalkozó mai tudósnak és kutatónak is. Sok olyan érdekfeszítő mozzanatot megemlített már ezen a téren legalább egy „futurista" ecsetvonással, amelyet a későbbi és jelenkori utazók nagy színezéssel és gondos kidolgozással adtak és adnak elénk. Pordenonei B. Odorik kelet misszionáriusa. Néhány sort kell még szentelnünk Pordenonei B. Odorik missziós működésének. El sem képzelhető a középkorban, hogy valamely nagy utazást tettek volna világrészeken keresztül, legalább is burkolt missziós szándék nélkül. Még a kereskedő szellemű Pólóknál is megállapítható ez, akik megelőzték Montecorvinói Jánost és Pordenonei Odorikot is. Annál inkább már eleve feltehetjük, hogy egy szerzetes, Montecorvinói rendtársa csakis ezzel az egyetlen főcéllal ment és vágott neki az ismeretlen keletnek: megtéríteni a pogányokat, vagy leg« Erdősi K. i. m VII. fej„ 80—91 lap.
