P. Takács Ince O. F. M.: Assisi küldöttei (Gyöngyös 1945)

I. MINDEGYIK A NAGYKIRÁLY KÖVETE - PORDENONEI BOLDOG ODORIK NAPKELETI UTAZÁSAI A XIV. SZÁZADBAN

ban valami völgybe, amely szerinte „a gyönyörök folyama mellett" feküdt; itt sok holttestet talált és a zenének „különféle fajtáját" hallotta, amely csörgőhöz (nachara!) hasonlított. A látottak és hallottak miatt nagy félelem fogta el. Mikor a völgybe leszállott, az egyik oldalán óriási sziklába vágva emberarc meredezett feléje, amelyhez nem mert közelíteni. Pulié (i. m. 244) fölsorol valami hat esetet, hogy sivatagban, vagy homokos vidéken (Sinai) gyakran lehet hangokat hallani, amelyeket a széltől vagy vihartól sodort homok okoz. Ebben nem is lenne valami megmagyarázhatatlan. A nehézség főleg a hely meghatározása körül forog; amit azért nehéz kitalálni, mivel semmi földrajzi adatunk nincs hozzá. Valószínűleg a Perzsiába benyúló észak-afgán Hindukuz hegység és a sivatag találkozásánál történhetett meg vele ez az eset. A sziklába vágott arc régi korokból, talán még az ókorból eredő valamely hódítónak vagy nagy uralkodónak kőbe vésett képe lehet. Utazásának legvégén utolsó fejezetképen (XXXVIII. f.) egy kedves kambaleki epizódról ejt néhány szót; arról t. i., hogy mikép mutatott a nagykán mély hódolatot a kereszt szent jele iránt. Történt ugyanis, hogy valamely alkalommal ünnepélyesen várták a császárt. A ferencesek is püspökükkel (Montecorvinói János) két napnyira eléje mentek; Boldogunk vitte a füstölőt. Ök midőn megpillantották a császárt, a keresztet fölemelték, vagy mint ő írja: „a keresztet egy fára helyeztük úgy, hogy nyilvánosan láthatóvá vált". Erre ők belekezdtek a Veni Creatorba (Jöjj el Teremtő Szentlélek). Mikor a nagykán egészen közel volt és őket megpillantotta, valamint a keresztet is meglátta, „levette gallérját, vagyis kalapját, amely szinte felbecsülhetetlen értékű volt és tiszteletét nyilvánította a keresztnek". A püspök pedig véve Odorik kezéből a füstölőt, megfüstölte a császárt. Erre magához szólította őket és mivel keleten nem lehet a fejedelem előtt ajándék nélkül megjelenni, azért gyümölcsöt ajánlottak föl neki, amit az nagy örömmel fogadott. Jellemző Odorik emez elbeszélése a távol keleten kemény utakon haladó misszióskodás nagyszerű eredményeire, amely a tatár-kínai nagykánt is legalább hajlékonnyá tette a kereszténység iránt.