P. Takács Ince O. F. M.: Magyar ferences aszkeikus élet és aszketikus kiadványok a XVII. és XVIII. századra (Budapest 1942)

Bevezető. Franciskánus lelkiség

adottságokon vagy önneveléssel szerzett készségen alapuló gyakorlat, mint általánosnak mondható jelleg volt. Az ú. n. Alkantarinusok vagy sarutlanok igyekeztek a nagy szentet utánozni, de ez a törekvésük akkor is inkább csak a spanyol nyelvű rendtartományok tagjaira korlátozódott. Az általános Ferencrend sohasem érezte magára nézve kötelezőnek az Alkantarinusok követte szabályokat. A rend itt is mintegy tudat alattian megérezte Szent Bonaventurának szép fölhívását, amely lelkiségét Szent Ferenctől fogva jellemzi : In caritate igitur radicemur et fundemur

1 s ez azt jelentette, hogy a szentferenci lelkiség a bűnbánati ténykedéseket is csak eszköznek tartotta. A fő dolog mindig az volt, hogy Isten szeretetében tökéletesedjék a rendnek minden egyénisége. 1 S. Bonav., Itinerarium, IV. 3. V. ö. Archívum Francise. Hist., XIV. 1921, 47. V t