Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXXI. A Szent Ferencrend hierarchiája. Összeállította: P. Takács Ince O. F. M

A Szent Ferenc-rend hierarchiája. Összeállította: P. TAKÁCS INCE 0. F. M. ssisi Szent Ferenc lelkének mély egyszerűségében nem pártolta fiainak a méltóságok után való vágyát. Tudta, hogy ez sok esetben ártalmára lenne a szerzete közszellemének. Nem szerette a címeket, hanem mindenben az evangeliumi egyszerűség szellemét akarta megvalósítani. Hogy mikép gondolkodott Szent Ferenc fiainak püspökökké való emeltetéséről, elárulja, midőn Ugolino ostiai bíborosnak adott válaszában ezeket mondja: Uram, azért hivattak testvéreim kisebb atyafiaknak, hogy nagyokká ne merészeljenek lenni.

1) Ezt pedig a nagy spirituális Angelus Clarenus szerint

2) azért tette, hogy fiai a pompát, elsőséget, felfuualkodottságot, hivalkodást, versengést és büszkeséget önmagukban ne táplálják. Hogy azonban ennek dacára Szent Ferenc akarata alól oly számtalan esetben történt kivétel, ez azt bizonyítja, hogy az Egyház fiai felől nem úgy gondolkodott és hogy legtöbb esetben a ferencesek ép alázatos lelkületük miatt mutatkoztak alkalmasaknak főpapi méltóságra. Már Ugolino bíbornok a fönt idézett helyen feltette Szent Ferencnek és Szent Domonkosnak e kérdést: Miért ne tennők fiaitokat püspökökké és prelátusokká, hisz példájukkal mások fölé emelkednek?'

6) Csakugyan. Szent Ferenc fiai apostoli életükkel méltók lettek az apostoli utódlásra. Egy tekintet az alább következő táblázatra és a csodálkozás, a tisztelet és megilletődés érzelmei vesznek erőt rajtunk annyi ferences főpap: pápa, bibornok, pátriárcha, érsek, püspök láttára. Föltétlenül azt bizonyítja ez a hosszú névsor, hogy mennyire becsülte a hivatalos Egyház a ferencesek apostoli alázatosságát; sok esetben ugyanis a Ferencrend fiai közvetítésével öntött erőt egy-egy haldokló egyházmegyébe és felvillanyozta a nem ritkán lelki tespedésben sínylődő híveket. Viszont a ferencesek is megfeleltek a nagy bizalomnak és becsületére váltak nemcsak szerzetüknek, hanem az anyaszentegyháznak is. A ferencesek hierarchiájának áttanulmányozása meggyőz bennünket arról is, hogy mit műveltek, hol dolgoztak és merre jártak a hitterjesztés mezején éppen, mert apostoli lelkületűek voltak. Áldozatos, lemondó, kevés igényű, dolgos és munkás lelkületük révén igazi pásztorai lettek a rájukbízottaknak, vagy az anyaszentegyházba közreműködésük által bevezetett új híveknek. ^Thomae de Celano : II. Legenda 109. fej. 281. old. P. Eduard d'AIençon kiadásban. Roma, 1906. a) V. ö. P. Livarius Oliger : Expositio regutae Fratrum Minorumauctore Fr. Angelo Clareno. Quaracchi, 1912. 192. old. 3) I. h. 280. old.