Szent Ferenc nyomdokain 1226-1926 (Budapest 1926)

XXXI. A Szent Ferencrend hierarchiája. Összeállította: P. Takács Ince O. F. M

A magasabb egyházi méltóságra emelkedett franciskánusok számra nézve a XIII. században voltak legkevesebben, de egyéniségük értéke tekintetében a legkiadósabbak. Ott díszelegnek S. Bonaventura, IV. Miklós, az első ferences pápa, Peckam jános canterbury érsek, de Carbio Miklós, IV. Ince káplánja és életírója, Odo Rigaldi. A XIV. század ferences főpapjainak meglepően kiterjedt működési terrénumát látjuk. Az avignoni pápák alatt fellendülő missziós tevékenységnek legtekintélyesebb munkásai lévén, megtaláljuk őket Marokkóban, Tatárországban, Krimiában, Kínában és Grönlandban. A XIV. és XV. században túlteng a ferences főpapok száma, de visszaesést mutat az egyéniségek súlya tekintetében. Szent Ferenc rendjének ez ama kora, amelyben — nem egy értékes egyéniség mellett — a Nicolaus Glassberger és a rendi káptalanok gúnynévvel illette episcopellik virágoztak, ') kiket a méltóság utáni viszketeg, a könnyebb életmód vágya és a szerzetesi fegyelem alól való szabadulás hajlamossága vezetett magasabb egyházi méltóságokra. Bár a XIV. és XV. század ferences főpapjainak számbeli túltengésétől nem áltathatjuk magunkat, mégis érdemükül kell betudnunk, hogy a hitterjesztés terén dicső emléket állítottak maguknak Nem mellőzve el azt sem, hogy a humanizmus túltengésének korszakában a főpapi teendőket sok európai egyházmegyében is ők látták el. Ez a magyarázata annak, hogy a franciskánus hierarchia e századokban oly számos címzetes püspököt mutat föl. A XVI.—XVIII. században a nagy felfedezések nyomában járó hitterjesztés mezején újból ott találjuk a franciskánus püspököket; Afrika, mindkét Amerika, India, Kina és japán egyaránt élvezték apostoli buzgóságuk hatását. A XIX. és XX. században a franciskánusokból lett főpapok jóformán mindmegannyi apostoli vikárius vonulnak el szemeink előtt, ami arra mutat, hogy főkép missionárius tevékenységet folytattak, főkép Kínában, Délamerikában, Indiában és mindenfelé, amerre csak a Ferencrend három ága elterjedt, vagy a hitterjesztésre küldetést kapott. * Munkámban rubrikák szerint osztottam be az egyes főpapokra vonatkozó adatokat. Négy oszlopot állítottam fel. Az elsőben a főpap nevét, egyes esetekben előbbi, a rendben elfoglalt hivatalát jeleztem röviden, és azt, hogy a Ferencrend mely ágához tartozott. (Kapucinus, konventuális minorita volt-e?) Ahol ez a megkülönböztetés nem szerepel, ferencrendi, vagyis a kisebb testvérek rendjéhez tartozó egyén értendő. A második rubrikában az egyházmegyét s az illető hierarchiai rangját (bíbornok, érsek, püspök) tüntettem fel. Legtöbb esetben arra is kiterjeszkedtem, hogy földrajzilag is fogalmat alkothassunk magunknak az egyházmegye, illetve a működési terület hollétéről. Azért zárójelben mellékeltem az érsekséget, melyhez az egyházmegye tartozott; illetve feltüntettem az országot vagy világrészt, amelynek területén volt. A harmadik oszlopba kineveztetésének idejét illesztettem be, hogy így a kor, amelyben élt és működött, azzal feltűnjék. Mellőztem, hogy főpapi működése tartamát rögzítsem, mert ez igen sok esetben ') Pl. v. ö. Chronica Fr. Nicolai Glassberger in Analect. Francisc. t. II. 188 oldal; ahol az assisi káptalan (1354.) többek közt kimondja : »Item, quod Episcopelli scandalizantes Ordinem non recipiantur intra loca frairum nec eis socii assignentur. «